A MOZGALOMRÓL - 2006

2006. január 19-én a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom HVIM és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) vezetői az óbecsei városházán ünnepélyes keretek között aláírták azt a történelminek is tekinthető megállapodást, amely lehetőséget teremt arra, hogy megvalósuljon a HVIM Délvidéki Társnemzeti Régió nevű elképzelése, amely önrendelkezést biztosít a délvidéki magyarság számára. A ma már végvárnak számító, fele-fele arányban magyarok és szerbek által lakott óbecsei központú járás elnöke (polgármestere), dr Páll Sándor – aki egyben a VMDK elnöke is – a hatalom gyakorlói közül elsőként jelezte a Délvidéki Társnemzeti Régió létrehozásának támogatását, ezzel a HVIM koncepciója a gyakorlati megvalósulás szakaszába lépett. A megállapodás részeként 2006. február elsején a HVIM vezetői ünnepélyesen kitűzik az első szabad terület központjának számító óbecsei városháza épületére a Szent Koronás címerrel ellátott magyar nemzeti lobogót, amelyet a mozgalom felkérésére Wittner Mária 56-os hős készített.

A HVIM budapesti tagjai gyűjtést szerveztek a Csíkmenasági Római Katolikus Plébánia megsegítésére. Csíkmenaság Csík vármegye (ma Hargita megye) egyik legkeletibb faluja. A csaknem 2000 lelkes magyar falu 20km-re fekszik Csíkszeredától délre az Alcsíki-medencében. A község méltán vált híressé gyönyörű templomáról. A 13. századi templomot a 15. században átépítették ma is ez az erődtemplom látható, melyet a Szeplőtlen fogantatás tiszteletére szenteltek. A plébános atya elkezdte a templom freskóinak restaurálását, de a források elapadtak. Jelenleg állványerdő fogadja a betérő hívőket. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom budapesti tagjai gyűjtést szerveztek a csíkmemaságiak javára. Segítségünkre volt ebben a Városmajori Jézus Szíve Plébánia. 351.000.- Ft gyűlt össze, melyet hamarosan el is juttattak a székely testvérekhez.

2006. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján kopjafát avatott a szarvasi áldozatok emlékére a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) helyi szervezete.

2006. március 11-én tartotta központi megemlékezését a délvidéki HVIM, a ma már végvárnak számító, fele-fele arányban magyarok és szerbek által lakott Óbecsén. A minden évben megtartott, szinte már hagyományosnak számító megemlékezés, idén a belvárosi temetőben kezdődött, ahol délben az ünnepi beszédek, történelmi visszaemlékezések után, a mozgalom és a pártok képviselői megkoszorúzták az 1897-ben emelt hősi emlékművet.

2006. május 26-28-án került sor a III. Felvidéki Magyar Sziget fesztiválra, amelynek az érsekújvári járáshoz tartozó Kamocsa adott otthont. Az ultrasoviniszta szlovák mozgalmak ennek Nagysurány városában a fesztivállal egy időben, május 26-án több száz fős magyarellenes tüntetést tartottak, majd három busszal mintegy 150-en megindultak a Felvidéki Magyar Sziget fesztivál helyszínére. Bár tucatnyi csapatszállító járművel érkezett ki a szlovák rendőrség, a különleges alakulatok és a titkosszolgálat, információink szerint csupán két autóbuszt tartóztattak fel, mert azokban fegyvernek minősülő tárgyakat találtak. A harmadik autóbusznyi szlovák szélsőségest azonban továbbengedték. Hiába kértük tehát a fesztivál kezdete előtt a közleményünkben a szlovák rendőrséget, hogy ne engedje a rendezvény közelébe az ultrasovinisztákat, végül mégis a mi rendezőinknek kellett megállítani őket a fesztivál bejáratánál. A szlovák kommandósok a támadók megérkezésekor a fesztivál bejárata előtt magasodó töltésre húzódtak, így szabadon közelíthette meg a fesztivál bejáratát a mintegy 50 fős csoport. A bejárat előtt azonban mintegy 20 rendezőnk – akik feltűnő, narancssárga színű pólót viseltek, amelyen magyar és szlovák nyelven szerepelt a rendező felirat – tartóztatta fel a szlovák csoportot, akik végül a bejárattól néhány méterre álltak meg. Bár a támadók illegálisan támadtak meg egy törvényesen bejelentett rendezvényt, ezúttal a szlovák rendőri erők nem úgy jártak el, mint tavaly Komáromban, fordított esetben. Most nem vontak sorfalat a két szemben álló csoport közé, és nem verték szét gumibotokkal a törvénytelenül gyülekezőket. Intézkedés nélkül nézték, ahogy a szlovák csoport válogatott mocskolódással hergeli a rendezőgárdát és a kerítésen belül tartózkodó fesztivállátogatókat. A nagyrészt a Národny Odpor (Népi Ellenállás) nevű nyitrai szlovák huligánokból álló csoport a „Szlovákia a szlovákoké”, „Magyarokat a Dunába”, valamint ehhez hasonló jelszavakat skandáltak, illetve egyenként fordultak a velük mindvégig farkasszemet néző rendezőkre és sorban provokáltak minket „mit nézel te mongol-hun selejt” és hasonló, de durvább szitkozódásokkal. A szlovák rendőri és titkosszolgálati erők mindezt lehetővé tették, és sem a törvénytelen gyülekezés, sem a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rasszista nemzetgyalázás, uszítás ellen nem léptek fel. Ehelyett viszont tucatnyi, állig felfegyverzett kommandós sétálgatott a fesztivál ideje alatt a táborban, illetve egy lőfegyverrel rendelkező civil ruhás férfi kamerával rögzítette a rendezőket és a vendégeket.

86 év után először tüntettek a Magyar Királyságot feldaraboló trianoni békediktátum aláírásának helyszínén, a Párizs melletti Versailles-ban található Trianon Palotánál. A sors rendhagyó kegyének köszönhetően ebben az évben Pünkösd ünnepe egy időbe esett a trianoni diktátum aláírásának napjával. Ennek köszönhetően Európa két pontján egyszerre zajlott valami különleges magyar összejövetel. A történelmi tettet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Kárpátia zenekar szervezésében és felhívására mintegy 800-1000 nagyrészt a Kárpát-medencében élő magyar fiatal hajtotta végre, de sok Nyugat-Európában és a tengeren túl élő magyar, illetve helybéli francia csatlakozott a felvonuláshoz.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), mint immáron öt esztendeje minden évben, idén is megrendezte Budapesten a trianoni utódállamok nagykövetségeit útba ejtő emlékeztető és tiltakozó felvonulását. 2006-ban azonban nem ért véget a demonstráció Budapesten. Emiatt a négy naposra és mintegy háromezer kilométeresre húzódott felvonulás június 2-án 18 órakor - rendkívüli hidegben és szakadó esőben - kezdődött a fővárosi Regnum Marianum keresztnél, ahonnan több száz résztvevő vonult először a szerb, majd a román és a szlovák nagykövetségekhez. A külképviseletek előtt Kispalkó Szilveszter, Lokodi Ferenc Attila és Bedécs László - a HVIM délvidéki, erdélyi és felvidéki vezetői - olvasták fel petícióikat, amelyet az érintettek idén sem óhajtottak átvenni, így a HVIM postán juttatta el a diplomatáknak. A felvonulással egy időben indult el az első kamion, amely ezúttal Délvidék irányába szállítja annak a könyvgyűjtő akciónak az első könyvszállítmányát, amely során a HVIM megközelítőleg 100 000 (!) darab könyvet gyűjtött össze. A budapesti felvonulás végén - sőt már azzal egy időben is - buszokra, repülőkre és személygépkocsikba szálltak azok, akik a felvonulást a franciaországi Versailles-ban kívánták folytatni.

Az Európát átszelő demonstráció következő állomásaként június 4-én 15 órától kezdődően gyülekeztek a világ különböző pontjairól összegyűlt, zászlókkal, transzparensekkel felszerelkezett jelentős részt népviseletbe öltözött magyarok a Versailles-i központi palota előtti hatalmas téren a több ezer turista, valamint a helybeliek legnagyobb döbbenetére. Annak érdekében, hogy ők is értsék, miről van szó, a magyarok több ezer szórólapot osztottak szét a járókelők között. A francia, angol, német, olasz és magyar nyelvű röpiratok több ezer - a világ legkülönbözőbb területeiről való - turistával, illetve helybélivel tudatták, hogy mit tettek Trianonban Magyarországgal. Egyúttal a megmozdulás szervezői a röplapokon keresztül öt nyelven igyekeztek támogatókat gyűjteni a magyar ügyhöz a következő sorokkal: „Szívünkben nincs gyűlölet. Csak a földünket szeretnénk visszakapni, testvéreink millióit szeretnénk újra keblünkre ölelni. Kérjük, terjessze ezt a kis szórólapot, segítsen, hogy honfitársai és hazájának politikusai tisztán lássanak ebben a kérdésben. Megértő támogatását köszönjük.”
Délután fél négy körül már Versailles központi terén álltak azok a buszok, amelyek a magyarokat szállították. Egy-két kivétellel a francia rendőrség által kordonokkal elkerített területre terelték őket. A hatóságok egyébként óriási erőkkel készültek a megmozdulásra. Órákkal a kezdés előtt már szirénázó buszokkal és személygépkocsikkal szállították a francia készenléti rendőrség pajzsokkal, sisakokkal és tömegoszlató fegyverekkel felszerelkezett tagjait a környékre. Bár a médiumok szerint a francia rendőrség azt nyilatkozta, hogy kb. harminc rendőrük kísérte a menetet, a felvonulás útvonalán és a környező utcákban legkevesebb 150 egyenruhást számolhattunk össze. És akkor még nem beszéltünk a civil ruhás rendőrökről, akik több alkalommal is intézkedtek, s nem említettük azt a tényt sem, hogy a jelek szerint jó néhány ország titkosszolgálati gépezetét mozgatta meg a HVIM akciója. A főtéren ugyanis folyamatosan, szúrópróbaszerűen igazoltatták és megmotozták az érkező magyarokat, s a beérkező buszokra felszálló francia rendőrök kezében már ott voltak az utaslisták is, amely azért megdöbbentő, mert Budapesten sok esetben az utolsó percekben dőlt el, hogy ki, melyik buszon lesz. De nem csupán a titkosszolgálatok készültek fel, a rendőrség ugyanis lerohant, falhoz állított, majd bilincsben elhurcolt egy magyar fiatalembert, mert az a bugylibicskájával falatozni kezdett a palota tövében. A francia hatóságok túlreagálása vélhetően erődemonstráció volt, csupán a miheztartás végett. Pedig a magyar tömeg nem akart randalírozni, törni-zúzni, mint a franciaországi bevándorlók. Ehelyett rendhagyó fegyelemmel, de példamutató határozottsággal indult meg a hömpölygő magyar áradat a Trianon-kastély felé. Miután Toroczkai László HVIM-elnök a Versailles-i kastély kerítésére felkapaszkodva kiadta a jelszavakat, s elkiáltotta magát: „Justice for….”, ezer torokból tört föl a válasz: „Hungary”! Franciaország szívében megremegtek az ódon épületek ablakai. Aztán a kalandozások kora óta először zúgott föl ismét ősi magyar kürt Párizs környékén, amikor egy több mint ezer éves kürt hű másolatát megfújta egy magyar tüntető. A jelre meginduló sok száz magyar elől ijedten szaladtak szét az afrikai származású giccsárusok, akik addig agresszíven igyekeztek minden turistára rásózni a kis műanyag Eiffel-torony másolatokat. A felvonulók irtózatos erővel skandálták a „vesszen Trianon”, a „ria-ria-Hungária” és a „Justice for Hungary” jelmondatokat. 86 esztendő elfojtott, igazságkereső szavai voltak ezek. A bámészkodó turisták és helybeliek döbbenten fogadták a felvonuló tömeget, és a legtöbben a piros-fehér-zöld színek miatt olaszoknak vélték a tüntetőket. Szerencsére felvilágosították őket. Ismét kiderült, hogy a HVIM és a Kárpátia zenekar micsoda óriási, legkevesebb 86 esztendős mulasztást igyekezett ezzel a tettel egy kicsit helyrehozni, hiszen a világon az emberek semmit sem tudnak Trianonról. Voltak azonban olyan franciák is, akik jelezték, hogy szeretnék támogatni a magyarok ügyét. Egy francia ifjúsági szervezet éppen arra sétáló vezetője pedig elmondta, hogy ha tudtak volna minderről, az egész szervezetük csatlakozott volna a felvonuláshoz, s a jövőben minden segítséget megadnak a szervezőknek. Szégyen, hogy Magyarországról mindössze néhány újságíró volt jelen a helyszínen, s a francia média sem erőltette meg magát túlságosan. Bezzeg például a román médiumok jelentős része vezető hírként számolt be a Versailles-ban történtekről. Az újságírók főként utólag kaptak észbe, így végül - a trianoni akció sikerét látva - a magyarországi és a francia sajtó nagy része is hírt adott a történelmi eseményről.

A felvonulók éppen időben érkeztek a Trianon palotához, amely jelenleg szállodaként üzemel. Az igazgató rendkívül ideges volt, amikor meglátta a sok száz magyar tüntetőt, és könyörögve kérte a főszervezőket, hogy a kastély területén már ne skandálják a jelszavaikat. Így a tömeg elnémulva vonult be az udvarra, amikor azonban az utolsó ember is bejött, Toroczkai László elkiáltotta magát a lépcső tetejéről: Justice for… Az ezer torokból feltörő válasz megremegtette a Trianon kastély falait: Hungary!

A helyszínen, a Trianon-palota jelenleg konferenciateremként üzemelő nagytermében már készen állt a színpad és a hangosítás, s ott várakoztak díszmagyarban a Kárpátia zenekar tagjai is. A szervezők komoly összeget fizettek a terem bérlésért, így joggal ereszthették el a fülük mellett az igazgató és a személyzet aggódó kéréseit, akik folyamatosan csendre próbálták inteni a magyarokat. – Ráadásul a legkevesebb, hogy most csöndben maradnak és elviselik a tüntetést, azok után, amit Trianonban tettek a magyarokkal! – mondta az egyik szervező.
Miután a tüntető tömeg megtöltötte a Trianon palota nagytermét, pontban 16 óra 32 perckor (a diktátum aláírásával egy időben) Herczeg Flóra népdalénekes elénekelte az ősi Himnuszunkat, majd Pörzse Sándor televíziós személyiség, a műsor vezetője szólt az egybegyűltekhez. A rendezvény szóvivője hangsúlyozta: a demonstráció elsődleges célja a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívni arra az igazságtalanságra, amely Magyarországgal 1920-ban történt. A Trianonban tartott két órás megemlékezésen először az elszakított területek lakóinak nevében mondott beszédet Andrási Attila a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, aki egyben a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke is. A beszédeket mindvégig franciául is tolmácsolták. Ezt követően felolvasták Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja alelnökének köszöntő sorait. A rendezvényt egyébként Tőkés László püspök Erdélyből és Eva Maria Barki Bécsben élő nemzetközi jogászasszony is írásban üdvözölte. Ezt követően az a francia politológushallgató, Nicolas lépett a színpadra, aki a megmozdulás szervezésében is sokat segített. A „magyar ellenállás” feliratú HVIM-es pólóban színpadra lépő francia fiatalembert szűnni nem akaró vastaps fogadta. Nicolas Francois Mitterand volt francia kormányfő véleményét olvasta fel, amelyben Mitterand elítélte a Versailles-i békeszerződéseket. Ezután Jókai Zoltán a brüsszeli Emberi Jogok Közép-Európai Bizottságának ellenőre szólalt fel, aki beszéde elején megköszönte a szervezőknek, hogy létrejöhetett ez a rendezvény, s meghívta a HVIM vezetőit az Európai Parlamentbe. Majd Toroczkai László , a HVIM elnöke szólt a hallgatósághoz, aki először külön köszönetet mondott a résztvevőknek, valamint a HVIM és a Kárpátia zenekar tagjainak a szervezést, s nem utolsó sorban a HVIM francia barátainak támogatását a figyelemfelhívó megmozdulás szervezésében. A HVIM elnöke kiemelte, hogy a magyar nemzet védte ezer éven át vérével és verítékével Európát, s elvárják, hogy igazságot szolgáltassanak a Kárpát-medencében, hogy újra békében élhessenek egymással az itt élő népek. Toroczkai szólt a magyarellenes incidensekről is. A HVIM elnöke beszéde végén a „trianoni békediktátum felülvizsgálatát és a trianoni határok eltörlését” követelte. A rendezvény zárásaként a Kárpátia zenekar adott közel egy órás fergeteges koncertet. A Trianon palotában izzott a levegő és remegtek a falak, így a gazdag szállóvendégeknek 2006. június 4-én nem lehetett nyugalmuk Trianonban. Ahogy nekünk sem lehet nyugalmunk 86 éve. Ezen a napon azonban egy kicsit törlesztettünk. Az a közel félmillió magyar is, akik a keleti végeken, Csíksomlyó hegyén imádkoztak a nemzet feltámadásáért és a versailles-i tüntetés sikeréért, és az a mintegy ezer magyar is, akik a történelemben először messze Nyugaton, Trianonban tüntettek, igazságot követelve Magyarországnak.

2006. szeptember 2-án méltóságteljes, de határozott erődemonstrációt tartott az egységes magyar védelemért, az elszakított nemzetrészeken fabrikált államok soviniszta magyargyalázóinak szigorú megbüntetéséért, és eme nemkívánatos folyamat megállításáért a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM). Az esemény mottója szerint a magyaroknak nem a szlovák néppel, hanem a köztük megbúvó banditákkal van csak bajuk. A tüntetők a nagykövetség előtt elégették azoknak a portréit, akik a HVIM szerint a nyitrai véres magyarellenes pogrom részesei voltak. A budapesti Regnum Marianum kereszttől induló több száz fős tömegben feltűntek a történelmi Magyarország felvidéki vármegyéit megnevező táblák, jelezvén, hogy a szlovákok most ősi magyar területen lévő államukban élnek. Itt a magyarok az őslakosok - hangsúlyozták az esemény szónokai, de mindannyian megerősítették, hogy népünknek nem a szlovák néppel, hanem a tót sovinisztákkal van a legnagyobb baja. Az óriási rendőri biztosítás mellett rendben, fegyelmezetten lezajló tüntetés résztvevői a hivatalos demonstráció után elégették, illetve sárba taposták azoknak a szlovák sovinisztáknak a képét, akik felelősek a magyargyűlöletért, az agresszióért és a félelemkeltésért.

Toroczkai László 2006. szeptember 16-án Pozsony belvárosában, a szlovák Belügyminisztérium épülete előtt, a betiltott tüntetés helyszínén sajtótájékoztatót akart tartani, ahonnan azonban a szlovák rendőrök elhurcolták. Kilenc órán át tartották fogva, kihallgatták, majd az idegenrendészetre szállították. Ujjlenyomatot vettek tőle, lefotózták, majd egy rabszállító autóban a rajkai határátkelőre szállították, ahol átadták a magyar határőrizeti szerveknek. Toroczkai Lászlót öt évre kitiltották Szlovákia területéről.
A HVIM elnöke azért ment a szlovák Belügyminisztérium elé, mert cáfolni szerette volna a szlovák rendőrség hazugságait, amelyekre hivatkozva betiltották a szervezet tüntetését. Toroczkai azonban nem tudta elmondani, hogy a felvidéki magyarellenes incidensek miatt akartak tüntetni a kormány, és nem a szlovák nép ellen. A HVIM elnöke azt a transzparenst sem tudta megmutatni a sajtónak, amelyen a következő felirat volt szlovák és magyar nyelven: "1100 év béke és testvériség. Ki akarja ezt felrúgni?"

Nemzeti gyásznappal emlékezett meg a világ, és a Kárpát-medence magyarsága az 1848-49-es magyar szabadságharc leverését követő megtorlás áldozatairól, az Aradon kivégzett vértanúkról és gróf Batthyány Lajosról, az első felelős magyar kormány miniszterelnökéről október 6-án. Megemlékeztek a gömöri magyarok is több községben, városban. Rimaszombatban a köztemetőben volt tiszteletadás és koszorúzás, melyen a HVIM tagok is szép számban megjelentek.

A HVIM Rimaszombati és Füleki szervezete valamint a Bástya Egyesület és több civil szervezet közös szervezésében Szabadkapusztán folytatódott a megemlékezés. A szabadkai összejövetel apropója szintén október 6-a ugyanis 1943-ban ezen a napon emelte a 33 elesett huszárnak, akik 1942-ban mentek ki a frontra, s nem tértek vissza, az emlékoszlopot Nagy Kálmán ny. huszár-ezredes emelte, aki idén is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget.

2006. szeptember 19. Gyurcsány Ferencnek, a Magyar Köztársaság miniszterelnökének kiszivárogtatott öszödi botránybeszédének hatására a Kossuth téren tiltakozó hazafiak tízezrei gyűltek össze. Az első napok szervezési feladatait, az első hangosítás biztosítását Vármegyés fiatalok látták el.

Toroczkai László, és a HVIM több tagja, bátor hazafiakkal kiegészülve átment az MTV épületéhez, hogy beolvassák a téren megfogalmazott petíciót. Mire a köztelevízió munkatársai kérésüket megtagadták, sőt a delegáció több tagját foglyul ejtették az épületben, a HVIM elnöke visszament a Kossuth térre, és elmondta az ott összegyűlt tömegnek, hogy milyen események zajlottak le a TV székházában.

Perceken belül hazafiak ezrei lepték el a TV előtti Szabadságteret, és mivel a helyszínre érkező rendőrök minden ok nélkül agresszíven léptek fel a tömeggel szemben, megkezdődött a Magyar Köztelevízió ostroma.

Néhány óra leforgása alatt a hazafiak mozgásképtelenné tettek egy tömegoszlatójárművet, és több személyautót, melyeknek tulajdonosai az évtizedek óta kommunista, nemzetellenes tevékenységet folytató személyek tulajdonában álltak.

Mivel a TV munkatársai, és a bennrekedt rendőrök képtelenek voltak állásaikat tartani, a folyamatosan újabb, és újabb rohamot indító hazafiakkal szemben, a technikai berendezéseket tönkretéve elmenekültek a hátsóbejáraton.

Még napokig tartottak az utcai zavargások Budapesten, vidéken pedig tüntetések tucatjait jelentették be a Nemzeti Ellenállás tagjai, de a TV ostromhoz hasonló győzelmet, a következő napokban már nem tudtak elérni.

2006. október 6. megemlékező ünnepségén egyedül a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom koszorúzását üdvözölte a politikai pártok, történelmi egyházak elöljárói irányából zengő tapsvihar Nagyváradon.
Angyalos-címeres és Árpád-sávos zászlókkal vonultunk ki. Több neves közéleti személyiség is kifejezte elismerését, példamutatónak titulálta a mozgalom szellemiségét. Az október 6-i megemlékezésen a Vitézi Rendtől vitéz Jósa Károly csatlakozott a HVIM nagyváradi szervezetéhez, aki megtisztelésnek érezte, hogy a HVIM- el együttesen koszorúzhatott. Lokodi Ferenc Atilla elnökségi tag és Bihar vármegyei testvérei tiszteletbeli tagságot kértek számára.

2006. október 28-án a Mozgalom közgyűlést tartott, ahol Toroczkai László tiszteletbeli elnök, Zagyva György Gyula (korábbi alelnök) pedig a Mozgalom új elnöke lett. Az új elnökség tagjai: alelnök: Lokodi Ferenc Attila, elnökségi tagok: Kispalkó Szilveszter, Koncz Eszter, Kótai Barnabás, Kónyi-Kiss Domonkos, Magvasi Adrián, Stampfel Szilárd.

2006. december 5-én a HVIM felemelte hangját a Mozgalom betiltása ellen, a forradalom lecsendesedése utáni állami terror ellen, a rendőrségi túlkapások ellen, a politikai foglyok szabadon engedéséért, a 2004. december 5-ei népszavazáson történt gyurcsányi szégyenletes kampány és a nemzet szétszakítása ellen. A fáklyás felvonuláson több ezren vettek részt, a tömeg a Markó utcai fogház előtt fejezte be a demonstrációt.

A HVIM háromszéki tagszervezete könyvgyűjtést szervezett csángó testvéreink részére. A szervezet tagjai, több mint 4000 könyvet gyűjtöttek össze, melyben gyermekirodalom, ifjúsági irodalom, szépirodalom, szakkönyv illetve tankönyv is található. A könyvek 2006. december 16-án délben célba értek. A szinte üres házban, már oktatják azt a 60 pusztinai gyereket akik érdeklődnek a magyar nyelv iránt.

Öt délvidéki helyszínen (Zenta, Szabadka, Óbecse, Péterréve, Magyarkanizsa) tartott előadást Toroczkai László január 18. és 20-a között. Toroczkai László előadásában a magyarországi helyzetet ismertette, beszélt a könyvéről és bemutatta a most alakuló Mi Magunk nevű kárpát-medencei politikai szervezetét, amelynek az azt követő hetekben alakultak meg Vajdaság tartományban is a helyi szervezetei. Az előadások során vetítésre is sor került. A szervezők levetítették Siklósi Beatrix és Matúz Gábor Igazságot Magyarországnak című filmjét, amely a franciaországi Versailles-ban, a trianoni békeszerződés aláírásának helyszínén, 2006. június 4-én a Trianon palotánál rendezett, 86 éve az első történelmi megmozdulásnak állít emléket, valamint bemutatja, hogy mit gondolnak napjainkban a franciák a Magyarországot feldaraboló diktátumról.

Programajánló
Please reload

2019 Minden jog fenntartva. HATVANNÉGY VÁRMEGYE IFJÚSÁGI MOZGALOM (HVIM)  HIT - HŰSÉG - BÁTORSÁG