"Nem félünk, nincs mit megbánnunk" - Elhunyt vármegyés testvérünk, Kónyi-Kiss Domonkos 2008-as augusztus 20-i beszéde.

2010. augusztus 20-án hunytak el egy tragikus autóbalesetben Kónyi-Kiss Domonkos és Simon Péter vármegyés bajtársaink, akik verseikkel és szónoklataikkal is kitűntek az átlag emberek közül. Alább Domonkos 2008. augusztus 20-i beszédét tesszük közzé, melyben a korábbi évek tüntetéseire és a hazug liberálisok ellen felkelő nép erejére utal.

"Barátaim!

Hadd kezdjem egy jó hírrel: több, mint ezer évvel azután, hogy Szent István királyunknak koronát hoztak az angyalok, áll még Magyarország. Ha megcsonkítva, ha megtörve, ha kifosztva és elbutítva is, de még létezünk. Ennél több pozitívumot nem tudok mondani, de vallom, hogy nem is kell.

Történelmünk folyamán mindig nagyobb viharok téptek, nagyobb tragédiák sújtottak minket a többi népnél. Nem véletlen a hasonlat: népek Krisztusa, Magyarország. És ha végig gondoljuk ezt a hasonlatot, megláthatjuk benne a bíztató, erőt adó folytatást, hiszen századokon át mi voltunk azok, akik a szörnyű sorscsapás után elsőként vetettük fel büszkén fejünket, először szegültünk szembe a viharral, és eddig mindig talpra álltunk, győzedelmes, új világot építettünk. Miért pont mi veszítsünk? Miért mi legyünk az első nemzedék, aki elbukik? Ti erre vágytok? Mert én nem!

Azonban a történelem kegyetlen bíró, semmit nem ad ingyen. A győzelemről, a szebb jövőről nem elég álmodozni, nem elég vágyni rá. Acélosan akarnunk kell, minden idegszálunk és minden sejtünk ordítva hajszol minket. Ez már nem a mi választásunk, primitív emberi tudatunk felett győzött a szellem, mi már olyanok vagyunk, hogy nekünk nem elég ez a lebutított ál-élet, hiszen testet ölt bennünk a szellem, az elmúlt években belekóstoltunk az erőbe, belekóstoltunk abba a mámorító érzésbe, hogy nem vagyunk satnyábbak őseinknél, tudjuk alakítani a jövőnket.

Mi már olyanok vagyunk, hogy ha ezt megtapasztaltuk még több kell, rést ütöttünk a háttérhatalom pajzsán, de ez nem elég. Még többet akarunk, még jobbat akarunk. Szétfeslett a liberálisok hazug eszmékből szőtt spanyolfala, mellyel a valóságot rejtették szemeink elől. Levedlettük béklyóinkat, köpünk az egyenlőségre, a toleranciára, az emberi jogok nyilatkozatára és a kettős mérce alapján minket a saját hazánkban másodrangú állampolgárra lefokozó, a háttér sötétjében fogant törvényekre is.

Nem félünk, nincs mit megbánnunk. Számunkra nincs elvesztegetett idő, nincs önvád sem. Mindent, amit tudunk, az igazság akarása hívott elő, és az igazság nem relatív. Az igazságnak csupán egyetlen arca van, és nekünk volt szerencsénk meglátni ezt az arcot."