top of page

Vármegyések az Ezredéves Határon


Dél-Lengyelország, Szandec-föld ezer szállal kötődik Magyarországhoz, a magyar történelemhez. Nemcsak a híres lengyel-magyar barátság miatt, hanem azért is, mert az I. világháborút követően Szepes és Árva vármegyékből 14-14 magyar helységet Lengyelországhoz, ehhez a területhez csatoltak. Az átcsatolt terület 519 km2-t és 23.700 lakost jelentett, kiknek nagy része lengyel nemzetiségű górál volt. Lengyelországhoz került az egykori határvár is, a Dunajec vára Nedecen (lengyelül Niedzica). Az ősi határfolyó partjának mészkő magaslatán található vár építésének ideje ismeretlen, ahogy a túlsó parton álló Czorsztyn váráé is. Egy biztos: erődítménynek épült mind a kettő a magyar-lengyel kereskedelmi út mentén, a két állam határán, azok védelmére.


Az ONR (Obóz Narodowo-Radykalny, Lengyel Nemzeti Radikális Tábor) és a HVIM (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) 2014-ben szervezte meg – lengyel kezdeményezésre – az első lengyel-magyar trianoni megemlékezést ezen a csodás történelmi helyszínen. Azóta minden évben sor került rá, egyre nagyobb létszámú magyarországi vendég jelenlétében. Azonban többről van itt szó, mint ünnepélyes megemlékezésről: a kalandos tátrai túrával és éjszakába nyúló együttléttel fémjelzett kirándulás a lengyel-magyar testvériség újabb pecsétje és egyben óriási gesztus a bajtársak részéről. Nedecvár utolsó tulajdonosainak, az Alapi Salamon család példamutatóan rendezett sírkertjében megszólaltak a magyar feliratok a köveken:

Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt.

A jelenleg Lengyelország részét képező területen fekvő családi fészket és sírkertet példás gonddal ápoló és őrző lengyel testvéreink iránt érzett mély hála inspirálta a következő videós beszámolót.



bottom of page