20 éve bontottuk le a hazugság falait

Barcsa-Turner Gábor, mozgalmunk társelnöke, a TV-székház ostromának margójára fogalmazta meg gondolatait. 2006. szeptember 17-én kiszivárgott az "őszödi beszéd", amiben nyíltan beismeri az aktuális miniszterelnök (Gyurcsány), hogy hazugsággal, ármánykodva, az embereket becsapva is hatalomra lehet kerülni.

Szinte még gyerekekként (16-18 évesekként) vettünk részt az ennek nyomán kirobbant tüntetésekben, utcai harcokban. Hogy miért? Mert tudtuk, hogy az igazságért ki kell állnunk, akkor is, ha a tévé hazudozik, akkor is, ha az elnyomók lecsőcselékeznek, akkor is, ha nincs esélyünk. Ott voltunk az első sorokban mindvégig. Elhittük, és ezért szabadságharcban vettünk részt.

A könnygázfelhőben nőttünk fel: minden egyes eldobott utcakővel vagy éppen molotov-koktéllal bizonyítottuk, hogy minket nem lehet sem megtörni, sem elnyomni. Voltak, akik vérükkel adóztak: nem egy komoly fejsérülést kellett ellátni, szó szerint spriccelt a vér a gumilövedék okozta sebekből. De ez volt az igazi szabadság! Ahol álltak a barikádjaink, ahol magasra emeltük a zászlót, ott Magyarország volt, a barikád túloldalán pedig a hazugság földje...

Nem mellékes, de én csak lovagias küzdelmet láttam a harcokban: a földre került rendőrt senki sem bántotta, a sarokba szorult egyenruhásokat is elengedte a tömeg a TV-székháznál is, a vízágyút vezető rendőrt is kikísértük. Zúgott a "magyar rendőr velünk van". Az más kérdés, hogy a rendőröknek milyen volt a hozzáállása: láttuk 2006. október 23-án...

Számtalan sztori van, és tudnék reggelig mesélni az élményekről... Eltelt 20 év, de a "tévé" (média) ugyanúgy hazudozik: csőcselékről, ügynökök provokációiról és szándékosan feladott székházról ésatöbbi. De mindez hatástalan: a Pesti Srácok mítosza tovább él. Ugyanúgy, újra és ugyanazt csinálnám most is, mint akkor. Nem bántam meg semmit, sőt. 1956-2006-2026.