Varsói jobboldali konferencián vett részt a HVIM – Magyar Ellenállás
A HVIM – Magyar Elenállás delegációja a lengyel Narodowe Odrodzenie Polski (NOP – Lengyel Nemzeti Újjászületés) meghívására Varsóba utazott, hogy részt vegyen a mozgalom fennállásának 45. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián. A magyar küldöttség tovább mélyítette kapcsolatát az európai szövetségi hálózatának tagjaival, és találkozott a lengyel nemzeti hőssel, a rendezvény díszvendégével, a Dél-Afrikában 28 évig raboskodó Janusz Waluś-sal is.
Delegációnk péntek reggel, két autóval vágott neki a hosszú útnak Budapestről, illetve Miskolcról indulva. A terveknek megfelelően Krakkóban találkoztunk, ahol egy közös ebéddel hangolódtunk a hétvégére, majd megindultunk Varsó felé. Estére értük el a lengyel fővárost, ahol a szállásunk logisztikailag tökéletes helyen, mindössze párszáz méterre volt a másnapi konferencia helyszínétől. A kipakolás után rögtön nyakunkba vettük a várost, szombat délelőtt pedig még maradt egy kis időnk a komolyabb városnézésre is. Bejártuk a belváros egy részét, és átsétáltunk a Stare Miastón, Varsó erődített középkori óvárosán, amelyet a második világháborús pusztítások után a lengyelek lenyűgöző hűséggel építettek újjá.
Kettős jubileum és európai seregszemle
A szombati rendezvény a városnézés után, 12:30-kor vette kezdetét. A szervező Narodowe Odrodzenie Polski (NOP – Lengyel Nemzeti Újjászületés) kettős évfordulót ünnepelt: maga a mozgalom 45 éves múltra tekint vissza – gyökerei még a kommunizmus elleni ellenállás idejére nyúlnak –, míg a legendás lengyel koronázási kardról elnevezett Szczerbiec című folyóiratuk idén lett 35 éves.
Bár a közönség mintegy 80 százalékát lengyel hazafiak alkották, a rendezvény valódi európai seregszemle volt. A számos lengyel szervezet – például Grzegorz Braun, az európai jobboldal egyik fenegyerekének pártja, a Lengyel Korona Konföderációja – mellett személyesen képviseltette magát több szövetségesünk: a szerb Srbska Akcija, a görög Arany Hajnal, a francia Les Nationalistes. Belga (Mouvement NATION) és olasz (Rete dei Patrioti) szövetségeseink ugyan személyesen nem tudtak jelen lenni, de szolidaritásukat kifejezve elküldték beszédeiket.
Házigazdáink részéről a legnagyobb tiszteletet és kiemelt figyelmet tapasztaltunk. Előadónk, Dobay Gergely beszéde tökéletesen és kompromisszummentesen képviselte a HVIM szellemiségét, és hatalmas sikert aratott a lengyel hallgatóság körében is.
„Mindig nagy örömmel fogadjuk el a lengyel hazafiak felkérését, így nem először járunk itt Varsóban. Itt, ebben a sokat szenvedett városban. Itt, ahol a lengyel-magyar barátság a második világháború véres időszakában is meg tudta mutatni erejét. Ahol a magyar hadsereg katonái, saját szövetségeseikkel is képesek voltak szembe fordulni, csak hogy korridort alkotva menekülőutat nyissanak lengyel testvéreik számára” – kezdte beszédét.
„Külön öröm számunkra viszontlátni azokat a bátor hazafiakat, akik Európa minden szegletéből érkeztek, és akik otthon vívják mindennapi küzdelmüket azzal a globális ellenséggel, ami ezernyi arcot tud ölteni. Azzal az ellenséggel, ami minden létező módon megpróbálja akadályozni harcunkat, akár személyes boldogulásunk ellehetetlenítése árán is. Egy ilyen találkozó nem csak a tapasztalatok átadására jó, de meg is erősít bennünket, hogy még ha nem is látjuk mindennap harcostársainkat, ebben a lövészárokban nem vagyunk egyedül” – világított rá arra, hogy mi mind egy ellenséggel viselünk hadat.
„Ezek az erők megannyi fronton támadnak minket, de minden megmozdulásuk mögött ott van az elemi motiváció, ami évszázadok óta hajtja őket. Bármit is tesznek, azt kizárólag a REND ellen teszik. Az isteni teremtés RENDJE az, amit a bomlasztás mérge próbál kikezdeni az édenkert óta. Ezzel a bűnnel a tradicionális ember évezredeken keresztül fel tudta venni a harcot, ezért az párszáz éve stratégiát váltott. Már nem frontális támadást indít a REND bástyái ellen, inkább elkezdte azt tégláról-téglára lebontani. Fokozatosan lebontott mindent, ami az emberek számára védelmet nyújtott a felforgatással szemben” – mondta Dobay, majd sorra vette, hogy a romlás erői milyen formákban jelentek meg az emberiség életében, olyan példákat hozva, amelyek mindegyike húsbavágó esemény volt az összes delegáció számára, így mindannyian érhették a mondanivalóját.
„A felvilágosodás az édenkerti bűnbeesés mintájára a tudás ígéretével szakította el az embert létének legalapvetőbb fundamentumától, az Isten létébe vetett hittől. »Isten halott. És mi öltük meg őt!« – írta Friedrich Nietzsche 1882-ben, nyugtázva, hogy a modern ember elszakítva a transzcendeciától immáron csupán a materiális világ rabja.
A francia forradalom Isten után a legmagasabb földi tekintélyeket vette célba: az uralkodókat. A Párizsban meggyújtott láng futótűzként terjedt el Európában és az elkövetkező évszázadban királyságokat és birodalmakat szakított szét. Felforgatása során sajnos olyan értékeket is felhasznált céljai elérésére, mint a nemzeti büszkeség, ezzel ugrasztva egymásnak népeket, akik évszázadokon keresztül éltek békében egy birodalomban.
Az uralkodók után jött az a társadalmi réteg, ami nem születés jogán, de meritokratikus módon kapta meg rangját: a nemesség. A Párizsból elindult téboly Szentpéterváron kapott új erőre, hogy világhódító útjára indítsa az osztályharcot hirdető bolsevizmust. Ez a vörös romlás a nemességgel együtt elsöpörte az értelmiséget is. Elkobozta a birtokokat és a magántulajdont, földönfutóvá és a hatalomtól függővé téve egész népeket.
Az immáron globálissá vált vörös rém a materiális harc mellett mindenhol prioritásként kezelte az egyház és a hagyományok elleni harcot. Üldözött mindent, ami nem evilági tekintély volt. Meghirdetve az internacionálét, megkezdte a nemzeti identitás lebontását, megalapozva a manapság olyan divatos »világpolgár« mentalitást.”
Beszéde zárásában pedig hangsúlyozta, milyen történelmi feladata van és milyen nagy felelősség nyomja azok vállát, akik tisztában vannak a világban zajló folyamatokkal. Sürgette az elvek mentén történő összefogást, amely nyitott fülekre talált, ennek egyik ékes bizonyítéka a beszédet követő tapsvihar volt.
„Bajtársaim! Láthatjuk, hogy az igazi ellenség, amivel küzdünk, nem a szomszédos ország, akivel történelmi konfliktusunk van. Nem a rivális szervezet, akivel évekkel ezelőtt összevesztünk. A valódi ellenség az a globális világrend, ami el akarja szakítani az embert Istentől és minden identitásától. Ennek a világrendnek a célja a teljesen identitásmentes új embertípus megteremtése. Nem az egyén szabadságának és önmegvalósításának kiteljesedése céljából, hanem a totális kontroll eléréséért. Mert a gyökértelen ember viszonyítási pontok hiányában azt fogja követni, amit elhitetnek vele. Ez nem a káosz lesz, hanem egy új világrend. Egy istentelen világrend.
Éppen ezért olyan nagy a felelősség, ami nyomja vállunkat. Akik tisztában vannak a világban zajló folyamatokkal, nem engedhetik meg maguknak a tudatlanság és a tétlenség kényelmét. Nekünk kell szembeszállni a világban terjedő bomlasztással. Ezt a harcot viszont csak úgy vívhatjuk meg, ha tisztában vagyunk azzal, mit is védünk. Nem elég a formát, a nemzeti identitásunkat vagy a hagyományt védeni. Mindez kevés, ha nem egy természetfeletti rendezőelv vezérel minket.
Szegezzük hát tekintetünket Istenre, harcoljuk meg a hit nemes harcát és ragadjuk meg az örök életet!
Fel a győzelemre!” – zárta beszédét a HVIM – Magyar Ellenállás felvidéki társvezetője.
A rendezvény kiváló alkalmat adott arra, hogy tovább mélyítsük a bajtársi kapcsolatokat a francia, görög, szerb és a helyszínen jelenlévő minden más nemzetbéli szövetségeseinkkel. Különösen jóleső érzés volt számunkra látni és hallani, hogy a beszédek között meglepően magasrendű, elmélyült gondolatmenetek is helyet kaptak. Újra és újra bebizonyosodott: nem vagyunk egyedül Európában a világnézetünkkel.
Találkozás egy élő legendával, Janusz Waluś-sal
A nap egyik legmegrendítőbb és legfelemelőbb pillanata az volt, amikor kezet rázhattunk és személyesen beszélgethettünk a konferencia díszvendégével, Janusz Waluś-sal. Waluś neve fogalom a nemzeti oldalon: ő az a lengyel származású antikommunista, aki Dél-Afrikában likvidálta a helyi kommunista párt fehérellenes és terrorista kötődésű vezetőjét. Hihetetlen lelki és fizikai erők lakoznak ebben az emberben, aki páratlan tartással viselte az 1993-tól 2024-ig tartó meghurcoltatást, amelyből 28 évet töltött a dél-afrikai börtönök poklában.
Janusz Jakub Waluś 1953-ban született Zakopane városában, antikommunista család sarjaként. A fojtogató kommunista légkör miatt apja és testvére Dél-Afrikába emigrált a 70-es években, Janusz 1981-ben követte őket. Egy kisebb üveggyárat alapítottak, majd miután az csődbe ment, az apa elhagyta az országot, de Janusz maradt, és teherautó-sofőrként kezdett dolgozni. 1986-ban dél-afrikai állampolgárságot is kapott. Kiállt az apartheid mellett, és tenni akart a kommunista négerek erősödése ellen, ezért csatlakozott a nacionalista Nemzeti Párthoz, majd az Afrikáner Ellenállási Mozgalomhoz, az AWB-hez (Afrikaner Weerstandsbeweging).
Hiába minden ellenállás, Mandela szabadon bocsátása után a kommunista néger terroristák támogatottsága egyre csak nőtt. Az apartheid végóráiban Waluś úgy döntött, hogy a békés módszerek helyett radikálisabb eszközökre van szükség a fehérek védelmében, ezért 1993. április 10-én agyonlőtte Chris Hanit, a Dél-afrikai Kommunista Párt vezetőjét, aki egyben a jelenleg regnáló Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) fegyveres szárnyának vezérkari főnöke volt.
Tettéért először halálra ítélték, azonban időközben eltörölték a halálbüntetést Dél-Afrikában, ezért a büntetését életfogytiglanra módosították. 28 évet töltött börtönben, a legkegyetlenebb néger bűnözők között, de itt sem hagyta el magát, fegyelmezett életmódot követett és minden nap edzett. Erőt adott neki az Istenbe vetett hite, a tudat, hogy jó ügyért hozta meg az áldozatot, valamint a levelek, amiket lengyel nacionalistáktól kapott. Tettét azóta sem bánta meg.
Évekig küzdött a jogi képviselőjével a szabadon bocsátásáért, amire többször is ígéretet kapott, és amit azonban az utolsó pillanatban mindig visszavontak. Végül 2022 novemberében helyezték feltételesen szabadlábra, az Alkotmánybíróság döntése alapján. Mielőtt kiszabadult volna, egy néger rab, aki korábban az ANC fegyveres szárnyának is a tagja volt, megkéselte Waluś-t, amikor az sorban állt az étkezőben, de ezt is túlélte. Ezután azonban még két évig Dél-Afrikában kellett maradnia, mielőtt visszatérhetett szülőföldjére. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a fehérellenes állam azt remélte, valaki megöli, ez azonban nem történt meg. Végül 2024. december 7-én tért vissza Lengyelországba, a repülőn pedig Grzegorz Braun kísérte. Janusz Waluś azóta is aktív részese a lengyel jobboldalnak, YouTube-csatornát indított, könyvet írt az életéről, rendszeresen hívják meg különböző rendezvényekre, 2025-ben még egy migrációellenes tüntetésen is megjelent.
Janusz dedikálta nekünk a 2024-ben megjelent saját könyvét, valamint egy róla szóló másik kötetet is. Dobay Gergelynek ráadásul lehetősége nyílt arra, hogy exkluzív interjút készítsen vele, amelyet hamarosan a magyar közönség is láthat.
A konferencia informális része
Az esemény során volt alkalmunk jobban megismerni az NOP vezetőségét és prominens tagjait. Adam Gmurczyk alapító elnök, Michał Lewandowski alelnök és külügyi vezető, valamint Wojciech Trojanowski, a Szczerbiec főszerkesztő-helyettese egyaránt végtelenül szimpatikus, felkészült, intellektuális emberek.
Az előadások 18 óra után értek véget, ekkor adtuk át az ajándékainkat többek között az új támogatói pólóinkat és a DuoGladii folyóiratunk egyes lapszámait a szövetséges delegációk számára. A konferencia hivatalos részét egy méltó díszvacsora követte a helyszínhez tartozó nívós étteremben, majd a külföldi delegációkkal átvonultunk egy varsói bárba, ahol kötetlenebb formában, éjszakába nyúlóan folytattuk az eszmecserét.
Vasárnap reggel, mielőtt hazaindultunk, maradt néhány óránk a városnézésre. Kihasználva az időt, felkerestük a környék még meg nem látogatott, komoly történelmi jelentőségű templomait. Tiszteletünket tettük olyan szakrális helyszíneken, ahol többek között az újkori lengyel egységet megteremtő Piłsudski marsall emléke előtt adózhattunk, illetve a varsói Szent Kereszt-templomban (Kościół Świętego Krzyża), ahol egy urnában a legendás zeneszerző, Frédéric Chopin szívét őrzik.
