Minden vészen át: idén is teljesítettük a Kitörés 60-at (képes videós beszámoló)

Saját felelősségünkre, de a Vármegyés-Farkasok különítménnyel megemlékeztünk idén is a kitörés hőseire! Sokunk immáron 8–10. alkalommal teljesítette a Kitörés 60 emléktúrát, ami a nevéből fakadóan 60 km hosszú. A Budai Vártól Szomorig, érintve az összes nagyobb magaslatot, sokszor kitérőket téve. Extrém túra, ami idén extrémebb volt: -12 fok, kijárási korlátozás, jégpáncél, mentési lehetőség és ellenőrzőpontok ellátmánya nélkül. Velünk tartott Novák Előd is a Mi Hazánkból, aki önfeljelentést is tett. Közös videó készült.

Teljesítettük a Kitörés 60-at, péntek 17:30-as indulással, mintegy 15-en. Hogy elkerüljük a gyülekezés vagy a csoportos sportolás vádját, a lakott területeken kisebb csoportokban haladtunk. Három hullámban törtünk ki a Várból, három különböző útvonalon megközelítve az Erzsébet-kilátót, amit 20:00-ig minden csoportnak el kellett érnie. Onnan már együttesen mentünk tovább.

Az elesett hősök sírjainál nemcsak mécsest gyújtottunk, hanem evangéliumi részeket olvastunk fel, imádkoztunk és énekeltünk. Ez nemcsak a túránk kegyeleti jellegét adta meg, hanem moráljavító és fenntartó hatású is volt.

A terep havas és jeges volt. Ha ezen az útvonalon végigmegy a több ezer ember, akkor olyan tükörjéggé tapossák, hogy ugyanaz lett volna, mint amikor 2017-ben jégpáncél borított mindent, esett-kelt, mindenki, de így nem volt vészes. Csak a sok belógó faág tette néhol lehetetlenné a haladást. Valahol csak négykézláb lehetett átkúszni alattuk. A -12 fok az külön nehezítés volt: 5 perc állás után átfagyott mindenki, az összes folyadék megfagyott a kulacsokban és rengeteget kivett erőnlétben, ahogy az is, hogy most bővebb felszereléssel mentünk, hiszen reggel 5 előtt nem akartunk mutatkozni és a pontok hiányában bőven vittünk élelmet, folyadékot, sőt, még egy ponyva-hordágy is volt nálunk, ha valaki megsérülne és ki kellene hozni. A sok réteg ruházat is csak növelte a cipelendő súlyt.

Igen különleges élmény volt így 8-10. alkalom után, hogy senkivel sem találkoztunk. Szomorú magányban vártak minket az ellenőrzőpontok helyei. De végre volt idő körülnézni mindenütt, ahol eddigi évek során nem álltunk meg. Kilátókba felmentünk, az ellenőrzőpontok környékét jobban megnéztük. Turistáskodtunk kicsit. Végig fejlámpa nélkül mentünk, világított a hó, a jég és a csillagok, na és persze a települések fényei. A lakott területeken és közutakon való átkeléseknél figyeltünk… A teljesítési időnk pocsék lett. Reggel 10:30 körül értünk be Szomor szélére, pedig azt hittük, hogy tömeg nélkül gyorsabb lesz. De a fenti körülmények lassították a haladásunkat.

Újoncaink jól teljesítettek, volt aki térd- és egyéb sportsérülése ellenére is végigbotorkált. A túra végén egy idősebb bajtársunk várt minket főtt virslivel, forró teával, ahol stílszerűen, frissen, a nyomdából kijövő DuoGladii Kitörés-lapszám került kiosztásra minden teljesítőnek egy-egy rögtönzött oklevéllel.