A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom idén, a nyugat-magyarországi felkelés 100 éves jubileumán is emléktúra keretében tisztelgett a felkelő csapatok hősei előtt. Az előző évekhez mérten kimagasló létszámmal, 70 fővel – többek közt egy pár hónapos kisgyermekkel is – vettek részt a megemlékezésen.
A túra a Szent Mihály temetőből indult, ahol Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató, valamint Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató sírja előtt rótták le az egybegyűltek tiszteletüket, majd a megemlékezés virágai elhelyezését és a Magyar Hiszekegy elmondását követően megkezdték útjukat. Egy, a Rongyos Gárda történetében jártas vármegyés minden fontosabb helyszínnél részletesen ismertette az eseményeket, azok történelmi hátterét. A túra során azonban nem csak az 1921-es eseményekre koncentráltak. Horváth Gábor, a HVIM soproni vezetője a “város kulcsának” történetét tárta a jelenlévők elé: IV. László király 1277-ben Sopront szabad királyi városi rangra emelte, ugyanis Sopron már akkoriban bizonyította, mily hűséges a magyar hazához, mivel a régióra törő II. Ottokár cseh király előtt nem tárta ki kapuit. Így “a város kulcsát” Sopron Városi Tanácsa ennek a példamutató történelmi eseménynek a 700. évfordulójára készíttette. Ezután a Hűségkapun lévő domborművet csodálták meg, mely a valódi magyar hontudat ékes példaképe, hiszen a nyugat-magyarországi felkelés csupán partikularitásait nézve volt nemzetiségi alapú, ezt pedig jól bizonyítja, hogy a németek és a horvátok többsége is a trikolort kívánta intézményein lobogni látni.
Ezt követően Dr. Sopronyi-Thurner Mihály, a felkelőket támogató polgármester szobrát is megszemlélték, majd a Széchenyi téren át – ahol akkoriban a város vegyes etnikumú lakossága tüntetett az antant képviselőinek szálláshelye előtt – folytatták útjukat. Az előző évektől eltérően újdonság volt, hogy meglátogatták a Sopronbánfalvi Hősi temetőt, ahol Kolonits László – a Duo Gladii havilap vármegyés főszerkesztője – beszélt röviden vitéz nemes Molnár László főhadnagyról, aki haláláig a magyar légierő történetének legeredményesebbike volt, kinek sírja ebben a temetőben található.
A Károly magaslati Trianon-emlékparknál lévő Rongyos Gárda emlékműnél Barcsa-Turner Gábor (HVIM társelnök) mondta el beszédét. A Rongyos Gárda, és egyéb felkelő csapatok hősei 100 évvel ezelőtt mentették meg Nyugat-Magyarországot. Barcsa-Turner Gábor ennek kapcsán taglalta, miszerint ez racionálisan nézve valójában nem történt olyan régen, mégis rendkívül távolinak érezzük magunktól. Ennek pedig nemcsak világunk rohamos változása, modernizálódása, hanem az emberi minőség romlása is az oka. Akkoriban a kormányzat segítsége nélkül – sőt, akadályozásával -, nem nézve anyagi, világi jutalmakat, kényelmi szempontokat mellőzve pusztán hitükért, eszmeiségükért, szellemiségükért is csatába vonultak, és életüket adták. Arra kívánt rámutatni, hogy bármilyen történelmi eseményt szemlélünk, azt mélységeiben meg akarjuk érteni, mindig tekintsünk a történelmi tények mellett arra, milyen emberi minőséget, eszmeiséget képviseltek akkoriban. Hőseinket pedig ne csak távoli történelmi személyeknek tekintsük, hanem olyanoknak, akikhez nekünk is hasonlóvá kell válnunk, arra kell törekednünk, hogy ezeket a jellemvonásokat elsajátítsuk. “Netharcosok” helyett legyünk mi is tetteink által valódi hősök. Misima Jukio idézetével zárta sorait a Vármegye társvezetője:
“Tisztelitek a hősiességet, tisztelitek a bátorságot, rendben. De nem csak azt csodáljátok-e, amire ti nem vagytok képesek?”
Az ágfalvi temetőben Horváth Gábor (HVIM) elhelyezte az emlékezés virágait a felkelés első hősi halottja, Baracsi László sírjánál, majd a Magyar Hiszekegy elmondását követően a Baracsi László emlékmű megkoszorúzásával zárult az emléktúra. Ezután lehetőség volt Duo Gladii Havilap vásárlására, valamint kiosztásra kerültek a jól megérdemelt emléklapok. A túra szervezői és résztvevői mind kitartásukkal, mind lelkületükkel méltón emlékeztek meg a felkelőkről. Dicsőség a hősöknek!
További képek az emléktúráról:
