“Köpünk Ukrajna területi integritására” – XXI. Trianon Felvonulás


A Trianon Felvonulás megkezdte harmadik évtizedét. Ahogyan a HVIM ígérte, az ukrán nagykövetségtől indult, ugyanis az elmúlt időszakban ezen trianoni utódállam helyzete vált aktuálissá és az ott élő magyarság helyzete is létkérdéssé vált. Az eseményen a legnagyobb nemzeti oldali szervezetek képviseltették magukat, s vezetőik fel is szólaltak.


Annak ellenére, hogy idén június 4. szombatra esett, ezáltal számos helyi rendezvénnyel ütközött a budapesti felvonulás (plusz a Csíksomlyói Búcsú és a magyar-angol focimérkőzés), ismételten több százan tiltakoztak az utódállamok tettei ellen. A rendezvény számára elkülönített úttesti területen kívül, az istenhegyi út átellenes oldalán is megteltek a járdák.


Mint ismeretes, a Felvonulás az ukrán nagykövetségnél kezdődött, ahol elsőként a résztvevők meghallgathatták Barcsa-Turner Gábor beszédét és a HVIM közleményét. A felszólalásban komoly követeléseket fogalmazott meg mind Ukrajnával, a magyar sajtóval, mind a külüggyel szemben. Elsősorban követelik, “hogy tartsák tiszteletben a kisebbségek jogait. Követeljük a kárpátaljai magyarság szabad nyelvhasználati és kulturális önazonossághoz való jogát!” Továbbá:

Ne szóljanak bele Magyarország ügyeibe, ne parancsolgassanak…”

A médiától a kiegyensúlyozott tájékoztatást, és a nyíltan soviniszta, vulgáris nemzetiszocializmust valló ukrán csoportosulások mosdatásával való felhagyást követelik. “Összességében azt követeljük az itthoni médiától, hogy ne váljon Ukrajna és a CIA szócsövévé, és ne hallgassák el a másik fél véleményét!” A külügytől pedig határozottabb fellépést várnának el, főleg olyan esetekben, amikor terrortámadásokkal fenyegetőznek az ukránok, például Barátság kőolaj vezetékkel kapcsolatban. Egy szó mint száz:

“Ukrajna egye meg, amit főzött! Minket a magyar érdekek foglalkoztatnak, és köpünk Ukrajna területi integritására. Ukrajna egy mű- és maffiaállam, nem ejtünk érte könnyeket!”

László Attila, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője beszédében az ukrán menekültek tarthatatlan viselkedésére tért ki, ugyanis a keleti országrészben, ahol jelentősen megnőtt a számuk az elmúlt években, lassan nagyobb veszélyt jelentenek a magyarságra minősíthetetlen viselkedésükkel, mint a cigányok. Mindezek mellett arra is kitért, hogy a Szent Korona országainak újraegyesítése nem egy revizionista nosztalgia, hanem az egyetlen értelmes jövőkép.

“a sátáni világrend újabb Trianont akar, de most már nem magyarországi Trianont, hanem az európai és északi civilizáció felszámolását jelentő Trianont.”

A beszédek folytatása előtt Farkas Márton népdalénekes kulturális blokkja következett, melyben a ’30-as évek ikonikus revizionista dalait adta elő aktualizálva a közönségnek.

Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője felszólalásában rámutatott, hogy a jelenlegi helyzet konstans folytatása az I. világháborúnak, s ugyanazon erők mozgatják jelenkorunk válságait, melyek annak kirobbanását idézték elő. Mint rámutatott,

“Volodimir Zelenszkij elnök úr annyira ukrán, mint körülbelül Kun Béla volt magyar.”

Kiemelte ezzel összefüggésben, hogy az ukránok jobban tennék, ha fegyvereiket a háttérhatalmak által nyakukba ültetett létrontók ellen szegeznék, s csak azután lépnének fel a helyzet függvényében az oroszokkal szemben. Rámutatott, hogy Horthy Miklós példáját kellene követniük, aki nem a román, szerb stb. megszálló csapatok ellen vezette először alakulatait, hanem a kommunista söpredéket űzte ki hazánkból. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az orosz invázió egyáltalán nem alaptalan, ugyanis Ukrajna több ízben is népirtást követett el az oroszajkú kisebbségével szemben, továbbá Zelenszkij atomfegyverek telepítésével fenyegette meg Putyint. Beszéde végén pedig kiemelte, hogy “ítéljük el a sovinizmust, ítéljük el a gyűlöletet, mert látjuk azt, hogy milyen testvérháborúkat képes okozni.”

Negyedikként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítója, a Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László tartotta meg beszédét. Kiemelte, hogy elítéli mind az orosz, mind az ukrán félt a háború miatt, ugyanakkor ő is hitet tett amellett, hogy nem az orosz nagykövetségek elé kell tüntetni járni. Felhívta rá a figyelmet, hogy nekünk az északi civilizáció képviseletében kell gondolkoznunk, mely a japántól a magyaron át a kelta kultúrkörig több megszámlálhatatlan nemzetet foglal magába, ennek következtében ő Oroszország csatlakozását is támogatja az Európai Unióhoz, ugyanis azon esetben a deviáns tendenciák hátraszorulnának az egységmozgalmon belül.

Ukrajna példáját párhuzamba állította 1956 Magyarországával azon értelemben, hogy míg a keleti szláv állam vezetősége folyamatosan fenyeget és követel, addig a magyar ellenforradalmárok tudták, hogyan kell szépen kérni. Toroczkai ismételten nagy hangsúlyt fektetett a Mi Hazánk azon követelésére, hogy Ukrajna fogadja el az 1991-es népszavazás eredményét és adja meg Kárpátalja önrendelkezését. Ezek mellett kitért az orosz-ukrán háború különböző vetületeire, a világpolitika átrendeződő térszínére.

“És ha azt mondtam, hogy a magyar gazdaságot nem tehetik tönkre, és kárpátaljai magyarokat nem vihetnek ebbe a háborúba, máris megkaptam a bélyeget, hogy putyinista propagandista vagyok. (…) Csak a magyarság és az északi civilizáció érdekeit nézem”

– zárta beszédét a HVIM alapítója.

A balliberális média már megjelent beszámolóiban méltatlanul hallgatta el a felszólalók sorát záró tüzes és lelkesítő beszédet tartó Egy vármegyés lányt. Dorka lánglelkű felszólalásában kifejezte, hogy hiába a károgók sora, nekünk akkor is ki kell állnunk érdekeinkért.

“Ez ugyanis a mi harcunk! Ahogyan a mi harcunk felvenni a kesztyűt a modern világgal és az azt toló Nyugattal szemben, úgy a mi feladatunk kiállni nemzeti érdekeink mellett is! (…) És a legkockázatosabb helyzetben is ki kell állnunk a barátaink is bajtársaink mellett, úgy minden egyes nap ki kell állnunk Magyarország mellett is, és csakis nekünk kell kiharcolnunk a nemzeti érdekeinket.”

Kiemelte, azt is, hogy hiába a fiatalok egyre nehezedő helyzete, mégis nagyon sokan felvállalják ezt a harcot. “Minden egyes napjukat Istennek és a hazának szentelik, és korosztályukat meghazudtoló módon mutatják fel a normalitást. Van és lesz kinek átadni a zászlót!” Mindezek mellett emlékeztette a résztvevőket, hogy ahogyan száz évvel ezelőtt, úgy ma is megilletnek minket a történelmi Magyarország területei, s azokat az “első adandó alkalommal vissza fogjuk szerezni!” A hatalmon lévő politikusokat, a legutolsó ferdehajlamú liberálist, s a fotelszakértő kommenthuszárokat pedig emlékeztette arra, hogy minden évben látni fogják a felvonulókat Budapest utcáin.

A beszédek meghallgatása és a Himnusz eléneklése után a menet átvonult az Istenhegyi úthoz közeli Szent László templomhoz. Útközben felhívva a világ figyelmét a gyalázatra, “Vesszen Trianon”, “Kárpátalja nem Ukrajna”, s a már hungarikumnak számító többi rigmust skandálták.

A templomhoz megérkezve méltóságteljes csendbe borult a tömeg, majd következett az orosz-ukrán háború kárpátaljai magyar áldozatainak emlékére való gyertyagyújtás.

További képek a rendezvényről: