Mi a HVIM titka? Hogy lehet pénz nélkül, hatalmas ellenszélben ennyi mindent csinálni, hogy az egyik, ha nem a legaktívabb szervezetté váljon a mozgalom? Buzdító sorokat közlünk, melyek mindenkinek erőt adhatnak – ezért is közöljük őket!
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nagyon sok mindenben úttörő. Hogy pontosan hogyan is gondolkoznak a világról, azt az “Iránymutatás” c. kiadványukban lehet elolvasni. Az elmúlt időszakban nagyon megsokszorozódott a feladatuk és a mozgalom hatása is, mivel a fiatal jelentkezők képzése zajlik a média terén. Minden vármegyés szabadidejében, hitből, tehát ingyen és lelkesedésből dolgozik. Sokszor ez napi 10 órás munkavégzést is jelent, hiszen egy-egy cikk lefordítása, megszerkesztése, vagy éppen egy videó megvágása nagyon sok időt vesz igénybe. Ráadásul a minőségre is figyelni kell ... A mozgalom tagságának szól a következő levél.
Bajtársak! Néha hajlamosak vagyunk nyűgnek felfogni a vármegyés feladatokat. Sokszor mondjátok, hogy “nem értek rá” egyes kiadott feladatokra, mert már így is sok mindennel foglalkoztok a mozgalom javára. Azt látom azonban, hogy sokakban nem munkálkodik a felelősségérzet és kötelességtudat sem, ami nagyon sajnálatos, és el is szomorodom az ilyen beszédtől, amikor ezzel találkozom. Méltatlan a Rendünkhöz az a hozzáállás, hogy mindenféle világi csipp-csupp ügyek mögé sorolják be a küldetésünket egyesek és mintegy mellékesnek, hobbistaként fogják fel: “amikor éppen van kedvem, időm, és éppen jól érzem magam, akkor csinálom” elv alapján. Hát tudjátok meg, ha eddig nem volt világos, hogy a szolgálatunk nem arra szolgál, hogy jól érezzük magunkat! Ha szenvedést okoz viszont, akkor szemléletváltásra van szükség, aminek mikor máskor, ha nem most, a böjtben és a tomboló járvány idején és egyben az otthoni csendben van itt az ideje? Ha valóban nem vagyunk modernek, liberálisok, és valóban hiszünk Istenben, akkor a HVIM egy csoda. Minden “józan” és “földi” számítás szerint nem is kellene léteznünk. Amit csinálunk és ahogy csináljuk az körülbelül 100 éve eltűnt Európából és körülbelül mostanra tűnik el mindenhonnan. Önzetlenül, pusztán hitből váltjuk meg a világot! Teljesen önállóan tevékenykedünk, munkálkodunk és igen hatásosan, sőt, van némi befolyásunk is, ha nem is sok… Mi ez, hanem egy csoda? Mi ez, ha nem önmagában bizonyíték Isten létezésére és arra, hogy az angyali seregek segítenek minket? Adjatok hálát az Úrnak, hogy egyáltalán tudunk bármi értelmeset is csinálni a fogyasztást és a rabszolgaságot mellőzve ezen a földi életünkben. Tömegek, az emberek 99% átalussza az életét, mi pedig ahhoz az 1%-hoz tartozunk, akiknek megadott az az isteni kegy, hogy küzdhetünk, hogy egyre kevesebb por fedi a szemünket és egyre világosabban látunk. Nem tompán állunk és azt sem tudjuk, hogy mi történik velünk, hanem tudatosan vállaljuk a harcot, látjuk az okokat és legalább felfogjuk azt a pusztulást, amit látunk magunk körül. Adjatok hálát az Úrnak, hogy van HVIM, van ez a bajtársias, családias testvériségünk, amiben nemcsak menedéket vehetünk, hanem egy erősségként is szolgál, egy várként, ahonnan ki tudunk törni időről időre a Sátán legnagyobb bánatára! Erősítsétek meg szíveteket, vértezzétek fel magatokkal hittel, vegyétek kezetekbe a kardot, és harcoljatok! Csatlakozzatok egész lényetekkel és élvezzétek ezt a csodát, amiben részünk van! Azután ezt kérdezte tőlük: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” – válaszolták. Majd ezt mondta nekik: „Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” Erre így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Ő pedig azt felelte: „Elég!” (Lukács 22, 35-38.) Fel a győzelemre! Barcsa-Turner Gábor HVIM társvezető