Barcsa-Turner Gábor a HVIM társelnökének gondolatai

SZUVERENITÁS - Azok, akik ukránpártiakkal vonulnak együtt és nem érdekli őket, hogy ezen ukránpártiak magyar hazafiakat fenyegetnek, azok teljesen szuverének, nem szolgálnak semmiféle ukrán érdeket?! Sőt, ugyanezek szerint, mi az oroszok parancsait teljesítjük, mert 20 másik, többségében európai szervezettel egy antikommunista, monarchista és keresztény szervezet meghívására Szentpétervárra mentünk egy konferenciára? Ezzel ők maguk süllyedtek Rácz András és a többi globalista szintjére, akik nonstop minket mocskolnak a nemzetközi és a hazai médiában. Írhatnánk, hogy vélhetően ukrán parancsra, de hogy ukrán érdekeket szolgálva, az biztos. Az is megdöbbentő számomra, hogy a magyar társadalomban vannak, akik nyíltan Ukrajnát támogatják, de hogy a nemzeti radikálisok között is van olyan, aki ennek alapján rendezi a kapcsolatait, az már extrém durva. Szívük joga hozzá persze, nekem meg felháborodni van hozzá jogom...

Egyébként a HVIM legendásan arról híres, hogy kényes a saját autonómiájára. Mi még sokszor a jó szándékú tanácsadásra is ugrunk és közöljük, hogy ne szóljon bele senki, illetve inkább éhen halunk, minthogy bárki beleavatkozzon az életünkbe egy nem önzetlen adományozással, vagy akármivel. Ebből kifolyólag ismételten visszautasítjuk azt az aljas hazugságot és sejtetést, hogy az oroszok fizetnének nekünk bármit, bármiért is. Vagy azt, hogy az oroszok, vagy bármelyik külföldi állam, akár csak befolyásolna minket. De hát mindenki magából indul ki...

A szubkulturális homokozóból is kiszálltunk, mi nem vagyunk NS-underground szervezet, soha nem is voltunk azok. Ezért ki is kérjük magunknak, ha ennek alapján ítélnek meg minket, vagy velük próbálnak minket azonosítani, esetlegesen hozzájuk mérnek minket. Minket nem érdekel, ha ezen szervezetek elfordulnak tőlünk, sőt... Mi nemcsak nacionalisták vagyunk, hanem annál jóval többek, ezért pusztán ezen "nacionalista" szempontokat nem is abszolutizáljuk. Az az érvelés pedig, hogy súlytalanok lettünk, vagy kiestünk a pixisből, mert nem voltunk ott Varsóban, az pedig annyira szánalmas, hogy kár is vele foglalkozni, vagy megkísérelni értelmezni a diplomáciai szinteket, meg a különböző formák közötti különbséget, illetve az indítékokat és okokat feltárni.

25 éve hittel, hűséggel és bátorsággal megyünk az úton és fogunk is még menni néhány évtizedet. Hiába árultak el minket, hiába próbáltak meg számtalanszor lejáratni minket mindenféle hazugsággal. Bár azt szoktuk meg, hogy a balliberális média terjeszt rólunk hazugságot és azok sejtetnek. Az merőben új, hogy már a mi (?) oldalunkról is ezt tapasztaljuk. Ehhez is igazodunk és mindig arányos válaszokat adunk. Bár szomorú, fárasztó és idegesítő is, mert mi tényleg nem akarunk ezen a szinten tapicskolni.

A Magyar Ellenállást úgy képzeljük el, hogy vannak a világban - értékalapú - szövetségeseink, de ha egyébként magyar hazafiakat fenyegetnek, akkor minden esetben kiállunk a magyarokért és bevetnénk a kapcsolatainkat, hogy ilyen ne történjen meg. Tehát, a magyar érdekeket nézzük minden esetben. Szerintem mi ebből jelesre, mások pedig egyesre vizsgáztak. De nem itt kezdődött ez az emberi mélyrepülés, hanem már 2018-ban, azóta csak egyre rosszabb. Sajnálatos fejlemények, de minket ez semennyire sem befolyásol, a leütött karaktereket is sajnálom és elnézését kérem mindenkinek, hogy ezzel fárasztottam őket. Mert ez valójában lényegtelen. Az a fontos, hogy a HVIM-nek vannak valós céljai, tudjuk, hogy kik a valódi ellenségeink, van tervünk és stratégiánk, több bejelentéssel is készülünk a közeljövőben. Intézményeink idén erősödtek létszámban is, van egy bombabiztos alapunk. Ez meg vergődés, amit mi nem szeretünk.

Fényképen a varsói vonulás egyik kiállása az ukrán Azov mellett. Másik képen a szentpétervári felvonulás. Csak az ismétlés kedvéért: beszámoló a szentpétervári utunkról, a Rácz-félék aljaskodásaira a válasz, illetve az egész kérdéskört megvilágító, Dugin kapcsán íródott észrevételeim. Ezeket ajánlom elolvasni.

Aztán lapozzunk, mert mi nem ragadtunk bele az orosz/ukrán témába, és nincs ránk hatással sem az ukranizmus, se a ruszofóbia, sem a háborús pszichózis. Túl sok volt egyeseknél a pirofüst, remélem hamar kiszellőztetik a fejüket, és rájönnek, hogy rosszul lőtték be a tevékenységük fókuszát, hamisan azonosították az ellenséget és a valódi törésvonalat.