"Aki gyáva, nincs hazája" - Sikeresen lezajlott a XX. Rongyos Gárda Emléktúra

A HVIM mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy emléket állítson azoknak a magyar hősöknek, akik az életüket áldozták a haza védelmében. Minden hazafinak példát kell vennie az olyan fiatalokról, mint akik fegyverrel vívták ki, hogy Sopron magyar terület maradjon. Ezért a HVIM idén huszadik alkalommal rendezte meg a Rongyos Gárda Emléktúrát.

Ahogy az előző években már megszokhattuk, idén is a soproni Szent Mihály temetőnél gyülekeztek a túrázók. A csonkahon minden szegletéből érkeztek megemlékezni vágyó hazafiak a rendezvényre, sőt, többen érkeztek Felvidékről is, hogy fejet hajtsanak a Rongyos Gárda hősei előtt. Kilenc órakor Horváth Gábor, az esemény főszervezője köszöntötte a résztvevőket, majd közösen virágot helyeztek el Szechányi Elemér és Machatsek Gyula sírjánál, akik a második ágfalvi csatában haltak hősi halált.

Ezután a túrázók a Fő tér fele vették az irányt, útközben pedig érintették Sopron több nevezetességét, mint a város kulcsát, a Hűségkaput, valamint Sopronyi Thurner Mihály szobrát, aki a város polgármestereként titokban támogatta a Rongyos Gárda harcát, befogadta a Selmecbányáról menekülő egyetemet, és mindennek ellenére, a kommunistáknak köszönhetően utcaseprőként hunyt el. Innen a Várkerületen végighaladva, a túrázók láthatták Prónay Pál egykori szállását, majd megérkeztek a Széchenyi térre, ahol az antant helyőrsége volt, ami előtt a város lakosai tüntetést szerveztek, hogy Sopron maradjon Magyarország része.

Innen a várost elhagyva, a túra a Károly-magaslat felé vette az irányt, ahol a rövid pihenő alatt a kilátóból lehetett megcsodálni a gyönyörű tájat. Innen egyenesen vezetett az út a Felkelő-emlékmű felé, amit a népszavazás 80. évfordulójára állítottak 2001-ben. Itt mondta el megemlékező beszédét Dobay Gergely, a HVIM felvidéki vezetője, majd elhelyezte a megemlékezés koszorúját. Beszédében elmesélte, hogy miként menekítették át Sopronba az egyetemet a selmeci diákok, akik előtte fegyveres őrjáratokat szerveztek Selmecbánya környékén, majd közülük többen is részt vettek a Rongyos Gárda soraiban. Kiemelte, hogy a HVIM egy olyan ifjúság kineveléséért küzd, akik, ha olyan történelmi pillanat adódik, bátran lépnek a Rongyos Gárda nyomába.

Innen a túrázók a Fáber-réten át a Szalamandra-tóhoz mentek, ahol a forrásból vételezhettek friss vizet. Ezután Brennbergbánya felé vették az irányt, ahonnan a Rongyos Gárda egy része hajtányokkal ment Ágfalva felé az első ágfalvi csata előtt. Innen egyenesen vezetett az útjuk a Ház-hegyre, ahonnan már jól lehetett látni az ütközet helyszínét. A második ágfalvi csata idején Maderspach Viktor csapata ide állított egy géppuskát, amivel tűz alá vették az érkező osztrák csendőröket. Végül a tetőt elhagyva, a hazafiak megérkeztek Ágfalvára, ahol a temetőben virágot helyeztek el Baracsi László sírjánál, valamint megkoszorúzták az emlékművet, ami az első ágfalvi csata hősi halottjának állít emléket, ott, ahol halálos találatot kapott.

 Itt a Magyar Hiszekegy elmondása után véget is ért a XX. Rongyos Gárda Emléktúra, azonban a Hadak Útja Túrasorozat még folytatódik, hiszen hátra van még az utolsó nagy megmérettetés, a XIII. Attila Védvonal Emlék- és Teljesítménytúra.

További képek a rendezvényről: