A Rongyos Gárda nyomában járva



    Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom immár 2006. óta tartja megemlékező túráját a Rongyos Gárda hősei előtt a soproni hegyekben. A Rongyos Gárda 1918. április 18-án alakult Héjjas Iván vezetésével, melyhez soproni egyetemisták, vasutasok, alföldi legények, de még bosnyák, albán önkéntesek is csatlakoztak.


    A Sopron-Balfról induló túra (2018.09.15.) reggelén kibújó nap már jelezte felénk, idén is szép túraidő vár ránk. A gyülekezők kedélyesen beszélgettek, ismerkedtek. Voltak itt Békéscsabáról, Szolnokról, Székesfehérvárról, Miskolcról, Vas és Zala megyéből, de még a Felvidékről is. A 64 fős elszánt társaság bakancsait és tömött hátizsákját látva, nem tűnt könnyűnek az előttünk álló 24 km.


    A megemlékező túrát Horváth Gábor a HVIM soproni vezetőjének beszéde nyitotta meg. Felhívta a figyelmet a túrázás szabályaira. Megtudhattuk, hogy az indulás helyszínének nem véletlenül Balfra, ugyanis az 1921-es felkelés előtt ugyanazon a helyszínen gyülekezett a Friedrich-felkelők csoportja.

    A balfi-dombokon keresztül a szárhalmi erdőn át a soproni Szent Mihály temetőhöz értünk, ahol a soproni vármegyés vezető megemlékező beszédéből megtudtuk, hogy milyen bátran küzdött a végsőkig hazájáért a bányászmérnök hallgató Szechányi Elemér, valamint az erdőmérnök hallgató Machatsek Gyula 1921. szeptember 8-án a II. Ágfalvi csatában. A megemlékezés után elhelyeztük a virágokat, mécseseket a hősök sírjain, valamint elimádkoztuk a Mi Atyánkat.


    A hűség kapun keresztül, mely a Tűztorony alatt helyezkedik el, értünk a főtérre. Itt Sopron történelmébe kaphattunk betekintést. Láthattuk a régi Vármegye házát, Sopronyi Thurner Mihály szobrát, aki a polgármester volt a nyugat-magyarországi harcok idején. Igaz, hogy nem az eseményekhez tartozik, de érdekes volt az a hatalmas kulcs, mely a város 1277-es Szabad Királyi várossá válását dicsőíti. 1277-ben II. Ottokár Cseh király előtt a város bezárta kapuit és csak IV.László előtt nyitotta meg. Itt láthattuk még a házat, melyben Mátyás király lakott 1482-83 telén mielőtt Bécs elfoglalására indult. A főteret a régi városfalon keresztül hatalmas bástya mellett elhagyva a Várkerületre értünk, ahol megtekintettük Prónay Pál parancsnoki épületét majd a szállását is.A Széchenyi teret elérve megálltunk a hűség zászlónál. Itt volt a Széchenyi palotában az Antant helyőrsége, akik itt várták az Osztrák csendőröket, hogy a várost átadják nekik. Ezen a téren tüntettek a soproniak a város átadása ellen 1921. augusztus 20-án és itt tartott díszszemlét Ostenburg-Moravek Gyula csendőreivel.


    Következő állomásunk a Károly magaslatnál levő Felkelő szobra. A himnusz után Kozma Dóra vármegyés szavalta el Papp-Váry Elemérné, Magyar Hiszekegy című versét. Barcsa-Turner Gábor a HVIM társvezetője mondott beszédében rámutatott, hogy mit üzen a ma emberének a Rongyos Gárda hősiessége. Beszédében rámutatott arra, hogyan gondolkodik egy liberális, aki azt mondja hogy ne bolygassuk a múltat, történt ami történt, tekintsünk előre. A kommunisták pedig, hogy a múltat végképp eltörölni. Helyettük új példaképeket találtak. A mi szemszögünk pedig a hősök nyomába eredni, az ő szellemiségüket hiteles képviselni. Kiemelte az áldozatvállalás szerepét, ami a mai világban, ami kiveszőben van, helyette az egyén a saját problémájával van elfoglalva. Ezek az önkéntesek a saját gondjaikat a háttérbe szorították a haza védelméért. Ez az áldozat vállalás a magasabb indentitásukból fakad, a közösség iránti felelősség. A HVIM célul tűzte ki ennek a hősiességnek a szellemiségének a továbbadására a fiatalságnak.


    Idén a Károly-kilátóba is felmentünk, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a túrázók elé. Megtudhattuk és láthattuk azon településeket, melyek a Magyarországon maradás mellett döntöttek. Az igenek Sopronban győztek. Mellette Nagycenk magyarjai, Kópháza horvátjai és Fertőboz svábjai tették le a voksot Magyarország mellett.

    Utolsó úticélunk felé vettük az irányt, erdőkön, völgyeken, hegyeken keresztül közeledtünk Ágfalvára. Azokon az ösvényeken melyeket a rongyosok is haladtak.

    Ágfalván először Baracsi László sírjánál helyeztük el a megemlékezés virágát. Innen a róla elnevezett utcában lévő szoborhoz értünk, túránk végpontjához. Először Horváth Gábor HVIM soproni vezetője elevenítette fel előttünk az első (1921.08.28.) és második (1921.09.08.) Ágfalvi csata eseményeit.


    Legvégül Tyirityán Zsolt a Betyársereg vezetője beszédét hallgathattuk meg. Nagyon aprólékosan és pontosan mutatta be nekünk az elfeledett hősök életútját.Baracsi László, Prónay Pál, Francia Kiss Mihály, Ostemburg-Moravek Gyula, Kaszala Károly Maderspach Viktor.Ezeknek a hősöknek a bátorságát emelte ki és felhivta a figyelmet Kémeri Nagy Imrére, akit még köreinkben sem ismernek eléggé, pedig ő egy “tipikus Rongyos”. Történetük, életük, mindannyiunk számára példakép.

    Dicsőség a hősöknek!


    2020 Minden jog fenntartva. HATVANNÉGY VÁRMEGYE IFJÚSÁGI MOZGALOM (HVIM)  HIT - HŰSÉG - BÁTORSÁG