2018-ban immár tizenhetedik alkalommal rendezte meg demonstrációját a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a gyalázatos trianoni békediktátum ellen. A felvonulás az előző évektől eltérően nem a kultikus helyről, a Regnum Marianum kereszttől, hanem a festői szépségű Vajdahunyad vár elől indult.
A felvonulást Kónyi-Kiss Botond a HVIM alelnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, “bár manapság szokássá vált a politika világában feladni az elveket, az eredeti célkitűzéseket, mi, vármegyések egy jottányit sem engedünk eszméinkből és elhatározásainkból, így a trianoni gúnyhatárok ledöntéséről sem vagyunk hajlandóak lemondani. Akkor sem, ha a kishitűség bűnével megmérgezett tömegek számára érthetetlennek és feleslegesnek tűnik az igazság mellett kiállni. Mi a világ megváltoztatásáért indultunk harcba, és nincs ennél kisebb szándékunk.”
A Szerb Nagykövetség előtt Barcsa-Turner Gábor a mozgalom alelnöke beszédében kifejtette, hogy a cél továbbra is az Apostoli Magyar Királyság értékeinek védelme, és annak teljes restaurációja, a teljes revízió, az igazság képviselete. A szervezet ezért nem ismeri el a gúnyhatárokat, a trianoni utódállamokat, és köztük a Magyar Köztársaságot sem, mely illegitim államformának tekinthető. Továbbá kifejtette, hogy a Délvidék méltatlanul van kezelve az elcsatolt részek között, magyarságának helyzetével a közvélemény keveset foglalkozik, s míg Erdély, Felvidék is kedvelt turisztikai célpont, Délvidék ezen szempontból is elhanyagolt. Kiemelte, hogy a magyar kormány még csak retorikailag sem foglalkozik olyan figyelemmel ezen országrésszel, mint más részekkel. “Orbán Viktor is zsinagógát jár avatni Délvidékre Soros fiával, a szerb vezetőkkel” – fejtette ki Barcsa-Turner Gábor.
A Román Nagykövetséghez való megérkezés után meghallgathattuk az erdélyi tagszervezet vezetőjének levelét, amit beszámolónk végén egészében leközlünk.
Ezután Szabó László fehérvári vármegyés elszavalta elhunyt bajtársuk, Simon Péter versét. Ezen állomáson katona nótákat is előadott a Magyar Csárdás Project (Bartha Z. Ágoston, tekerő és Farkas Márton, ének), köztük a „Megüzenem a Romám királnyak….” kezdetűt is közkívánatra, aminek dalszövege eléggé egyértelműen fejezte ki, hogy milyen harcikedvvel bírnak a felvonulók, például a “sortűz lesz az oláh gyászindulója”, vagy a “Magyar honvéd az oláhra vadászik.” Az állomás zárasaként elénekeltük közösen a székely himnuszt.
A felvonulás utolsó állomása a Szlovák Nagykövetség volt. Dobay Gergely szónoklatában a felvidéki magyarságot ostorozta tétlenségéért és önfeladásáért, mivel a legnagyobb veszélyt jelenleg a felvidéki magyarságra nem az állami elnyomás, hanem az asszimiláció jelenti. Az elmúlt 20 évben 110 ezerrel csökkent a felvidéki magyarok száma, mely nem a demográfiai mutatóknak köszönhető, pusztán az emberi butaságnak és lustaságnak. Beszéde végén felszólította anyaországi testvéreit, hogy járjanak Felvidékre, ismerjék meg vadregényes tájait, “mert ha visszaszeretjük, akkor előbb-utóbb vissza is szerezzük”. A rendezvény végén elénekeltük az Apostoli Magyar Királyság himnuszát, a Boldogasszony Anyánk címűt, majd a Vármegyés Hiszekeggyel zártunk.
