Tavaszi összetartásra gyűltek össze Pest megye vármegyései múlt hétvégén, és ismét egy tartalmas, élményekben gazdag összejövetelen vannak túl, melynek részleteiről az alábbiakban olvashattok.
Az összetartások Mozgalmunk legfontosabb intézményei közé tartoznak, hiszen ezek azok az összejövetelek, amikor valóban minőségi tartalommal telítve tölthetünk el együtt két-három napot. Ahogy a Mozgalom épül, tapasztalatokkal gazdagodik, úgy lépünk egyre feljebb azokon a bizonyos lépcsőfokokon. Rég volt lehetőségünk egy hétvégét ilyen formában együtt tölteni, mivel igen sűrű heteket éltünk meg úgy ősszel, mint a téli hónapokban. Ezen a hétvégén sok olyan vármegyés is jelen volt, aki emlékszik még arra, amikor egy ilyen hétvégét akár a szabad ég alatt sátorozással, vagy egyszerűbb turistaházakban töltöttünk el. Természetesen a nomádabb körülmények a mai napig nem állnak távol tőlünk, ugyanakkor az az áldásos állapot állt elő, hogy két gyermek is velünk tartott. Végül a Visegrádi-hegység egyik erdei táborára esett a választás, ahol minden adott volt ahhoz, hogy minőségi időt tölthessünk el. Szombat reggel érkeztünk, és nagy örömünkre a nemrég újjáalakult miskolci tagszervezet próbaidős fiataljai mellett Pataki Zoltán erdélyi vármegyés vezető és országos vezetőségi tag is velünk tartott a hétvégén.
A szállás elfoglalása és az akklimatizálódás után egy megyei gyűléssel nyitottuk meg a hétvégi programok sorát, ahol az elkövetkező időszak már ismert programjait, rendezvényeit beszéltük át. Ezután a HVIM alelnöke, Incze Béla előadása következett, amelynek témája a HVIM múltja mellett a Mozgalom jövőjét is érintette. A maglódi tagszervezet által idő közben elkészített tartalmas és ízletes ebéd elfogyasztását követően egy rövid pihenő után elindultunk, hogy felfedezzük azt a gyönyörű környezetet, amelyben ezt a hétvégét eltöltöttük.
Aki járt már errefelé, az tudja, hogy a Dunakanyar a Kárpát-medence egyik leggyönyörűbb vidéke.
A kirándulás után még egy nagyon komoly beszélgetés szerepelt a programban, mely során a harc témakörét jártuk körbe, mindenki számára hasznos információkat cserélve egymással. A tagság gondolatait, tapasztalatait hallgatva érződött, hogy igenis van értelme azoknak a belső összejöveteleknek, melyek során a HVIM tagságát igyekszünk felkészíteni arra az építő munkára, amelyet folytatni szeretnénk. A több órásra elhúzódott beszélgetés utána vacsora és az esti csapatépítés már lazább keretek között zajlott, a program azonban még nem ért véget, hiszen egy férfias próbatételre került sor fáklyák fényénél. Vasárnap egy edzés és lezáró beszélgetés szerepelt a programban. Jó volt látni és tapasztalni, hogy bár az életkörülményeink az évek során változnak, az iskolapadot a munkaeszközök váltják fel, mégis mindenki átérezte ennek a rendezvénynek a súlyát, és ugyanolyan légkört tudtunk teremteni, mint amikor évekkel ezelőtt, amikor más körülmények között, más feladatokra kellett felkészülnünk.
Ebből is látszik, hogy nem véletlenül tartozunk ide, és immár egész hétvégén közöttünk voltak azok, akik miatt kutya kötelességünk a világ jobbá tételén dolgozni, akik miatt mindent meg kell tennünk azért, hogy megvédhessük Magyarországot, és az ő jövőjüket a külső ellenségektől éppúgy, mint azoktól, akik belülről szeretnék tönkre tenni mindazt, ami az európai civilizációból még megmaradt.