top of page

Aki utolsó percében ezt tudta kiáltani: “Beteljesedett!”


Amit ma ünneplünk az nem vereség, hanem győzelem!


Amit ma sírunk, az nem gyászkönny, hanem a hála könnye!


Aki a mai napon meghalt, az nem elveszett, hanem most kezdett uralkodni.


Akit 1900 évvel ezelőtt a gyalázat fájára, keresztre feszítettek, de akinek keresztje azóta millió és milliárd másolatban fénylik templomok tornyán, királyok koronáján, haldoklók kezében, utak mentén, szobáink falán és sírdombokon, annak életműve a Golgotán nem összeomlott, hanem onnan indult diadalútjára.


Aki utolsó percében ezt tudta kiáltani: “Beteljesedett!”, az nem úgy ment el tőlünk, mint akit legyőztek, hanem mint aki győzött.


Beteljesedett! – kiáltotta a világba, a nagypénteki sötétségbe a haldokló Krisztus. És mi, 19 évszázaddal később élő hálás hívei, alázatos lélekkel igyekszünk a mai megrendítően fönséges jubileum perceiben mélyére hatolni ennek a csodálatos szónak: “Beteljesedett!” Mi teljesedett be ebben a megrendítő pillanatban, kérdezzük magunktól.


Beteljesedett a krisztusi szó: Az Emberfia azért jött, hogy “váltságul adja életét sokakért” (Mt 20,28). És a másik krisztusi szó: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (Jn 3,16).


(Tóth Tihamér: A szenvedő és győzedelmes Krisztus p.251)

Comments


bottom of page