A kincses városban az események a Turulíjász íjász egylet kolozsvári tagjai által kitervelt programmal kezdődött, ahol a kolozsvári HVIM tagjai is részt vettek. Az akció lényege az volt, hogy a Mátyás Király szülőháza előtt összegyűlt 15-16 fős csoportunkkal átsétáltunk Kolozsvár Főterére, a Fadrusz János által készített szoborcsoport elé.

Itt „tiszteletünket fejeztük a ki” a soviniszta Funar hagyatékának, az illegálisan kihelyezett, Kolozsvár magyarságából (és még a románság jelentős részéből is) ellenérzéseket kiváltó Iorga-táblánál. Csoportunk virágcsokrokkal borította el a táblát, amivel ezzel teljesen eltüntettünk a szobor összképéből, ezzel fejeztük ki tiltakozásunkat a tábla kihelyezése ellen.

A gyászos nap programja a Kismező utcai temetőben, az I. világháborús hősöknek állított emlékműnél folytatódott. Mikor helyi idő szerint 17:32-kor megkondultak a harangok, leszegett fejjel emlékezett mindenki a percre pontosan 91 évvel azelőtt aláírt békediktátumra.

Amikor a harangozás véget ért, a 40-50 fős megemlékező csoport meghallgatta P. István bevezetőjét, majd Szöllősi János, a hídelvi református egyház lelkipásztorának megemlékező istentiszteletét. Ezt követően nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése következett, majd megkoszorúztuk az I. világháborús hősök emlékművét.

A koszorúzás után a székely himnuszt énekeltük el.

Az emlékmű előtti programok Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek című versének szavalatával értek véget.

19:00 órai kezdettel filmvetítést szerveztünk az unitárius parókia dísztermében, amire kíváncsi volt kb 30-40. ember. A vetített film címe „Igazságot Magyarországnak”.

A megemlékezésünk, valamint az általunk sugallt üzenet lényege ugyanaz volt, mint a vetített film címe, tehát: Igazságot Magyarországnak! Öröm az ürömben(ha e gyászos nap kapcsán egyáltalán lehet örömről beszélni), hogy a békediktátumra megemlékezni kívánó kolozsvári emberek száma évről-évre növekvő tendenciát mutat. Ébred már az oroszlán!