Egy hálás anyuka levele a HVIM által szervezett I. Nemzeti Gyerektábor kapcsán.

"Kedves Vármegyések!

Szeretnék nektek köszönetet mondani, az I. HVIM Gyermektábor megszervezéséért.

Egyedülálló anyaként mindig komoly problémát jelentett számomra, hogy legidősebb fiam – 12 éves – milyen nyári táborba menjen. Az osztálytársai az egész nyarat plázák játéktermeiben töltik, a szüleiknek ez a legegyszerűbb megoldás, amit olyan tekintetben megértek, hogy folyamatosan dolgozniuk kell, nem jut idejük a saját gyermekeikre. Ezzel sajnos én is így vagyok, de megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy a nyári kikapcsolódás egyúttal hasznos is legyen a gyerek számára.

Így érthető, hogy nagyon megörültem, amikor a Szent Korona Rádión olvastam, hogy a HVIM megrendezi az I. Gyermektáborát. Innentől kezdve evidens volt, hogy a szarvaskői jurta táborba megy idén a fiam.

Jó döntésnek is bizonyult, hiszen gyermekem annyi élménnyel, és ismerettel érkezett haza, amennyit az iskolában egy év alatt nem szed össze, ebben semmi túlzás nincs is a jelenlegi oktatáspolitika mellett.

Mivel Római Katolikus családból származom, mindig fontos volt, hogy a gyermekeim is részesüljenek vallásos nevelésben, de sajnos soha nem jutott rá elég idő, hogy templomba, hittan hordjam őket. Ezt csupán azért érzem fontosnak leírni, mert miután fiam hazaért, és vacsorát kapott, keresztvetés, és ima előtt nem kezdett neki a vacsorájának.

Már csak ezért is megérte, hogy elküldtem fiam a táborba, de amikor lefekvés előtt megláttam, hogy fogmosás közben kiesett a fogkefe a kezéből, és egy – feltételezem az iskolában tanult – trágár szó hagyta el a száját, rögtön hozzátette: „…nyomom a tízet…”, majd tíz fekvőtámasszal ’vezekelt’ a csúnya szóért. Mikor felállt, és látta, hogy értetlenül állok, elmondta, hogy a táborban minden csúnya szóért tíz fekvőtámasz járt.

Az ilyen jellegű dolgok láttán véleményem szerint minden szülő büszke gyermekére, és hálás azoknak, akik ilyen eredményeket érnek el a gyerkőcnél.

Sokáig sorolhatnám még azokat a dolgokat, amiket kisfiam mesélt a táborral kapcsolatban, például, hogy megtanult íjjal lőni, karikás ostorral bánni, de inkább azt javaslom minden szülőnek, hogy küldje el gyermekét a következő táborba – nagyon remélem, hogy jövőre ismét megrendezésre kerül -, és saját szemével győződjön meg arról, hogy a Vármegyések megtanítják azt a gyerekeknek, amire az iskola sajnos képtelen. Keresztény magyarként, büszkén élni.

Végezetül szeretném még egyszer szeretném megköszönni a fiataloknak, hogy megszervezték ezt a tábort, és merem remélni, hogy jövőre ismét elküldhetem fiam a táborba.

Hálás köszönettel, egy magyar Anya"

Az I. Nemzeti Gyerektáborban készült képeket ITT tekintheti meg.