Csíkszeredában október 6-án, fáklyák lobogtak és fényük messze látszott mintegy hirdetvén, hogy ami 1849. október 6-án történt az nem szabad feledésbe merüljön soha, és példaértékű kell, hogy legyen minden magyar ember számára.

A hideg idő ellenére a Gloria Victis téren egy 150 fős tömeg gyűlt össze, ahol fáklyákat ragadva a vármegyések és huszárok vezetésével levonultak a Gál Sándor szoborhoz. A városra nehezedett sötétséget elriasztotta a vonuló tömeg fénye, majd a csend is odébb állt, amikor felszólaltak a megemlékezők közül néhányan.
Tóth Bálint szóvivő köszöntötte a jelenlevőket, majd ezt követte Gergely István beszéde, Iochom Zsolt és Szilágyi Árpád szavalata, majd felolvasta Stoica József Károly Klapka György az Aradiakhoz írt levelét. A rendezvény záró momentumaként áldást mondtak a történelmi egyházak, majd ezt követte a koszorúzás és legvégül a himnuszok eléneklése.