Újra elpanaszolható, hogy Marosvásárhelyen megint csak egyetlen szervezet tulajdonított fontosságot hőseink dicső emléke felidézésének. Városunk minden más politikai és civil szervezetének kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy megemlékezzék a nándorfehérvári diadalról nemcsak mint szervező, de bár úgy sem mint legalább résztvevő a város egyetlen ilyen tárgyú rendezvényén: a HVIM Marosvásárhelyi Tagszervezetének előadásán.

Nem segített ezen sem az idejében megejtett és többször megismételt sajtóbeli hirdetés, sem a személyes megszólítás. Politikai hovatartozástól függetlenül szinte a teljes érdektelenség mutatkozott meg Székely-Marosvásárhelyen a nándorfehérvári diadal évfordulójának ünnepén. Szép álmokat MPP, EMNT! Az rmdsz-t már nem is kell közéjük sorolni, mert az a bűnszövetkezet már réges-régen kiírta magát a magyar nemzetből.

Bár az idei részvétel már jobb volt mint a tavalyi, de még mindig szerénynek mondható. A vármegyések viszont nem csüggednek, nem keserednek el emiatt, a jövőben is megszervezik és biztosak abban, hogy akkor még többen lesznek, akik résztvesznek majd az ennek az évfordulónak szentelt rendezvényen.

Nem az álnemzeti fidesz javaslatára a magyar Országgyűlés által ezen nap nemzeti emléknappá nyilvánítása adta az ötletet és impulzust az ünnepi megemlékezés megszervezésére a vásárhelyi vármegyéseknek, hiszen ők már tavaly is megemlékeztek a nándorfehérvári diadalról, hanem annak gondolata, belső parancsa, hogy nem szabad hagyni, hogy a magyarság megemlékezései túlnyomórészt az őt ért csapásokról, tragédiákról szóljanak, és a magyarság vigasztalódásait ne csupán az egyes fizikai vereségei erkölcsi győzelmeiben keresse és lelje meg.

Osváth Attila, a HVIM marosvásárhelyi alelnöke bevezetőjében hangsúlyozta: ,,Ne csak a minket ért csapásokról, tragédiákról emlékezzünk meg, mert hosszú történelmünk dicsőséges fejezeteit közben teljesen elfelejtjük. Elfelejtjük, hogy sikerekben gazdag évszázadok állnak mögöttünk, világraszóló haditettekben, kiemelkedő tudományos, kulturális és egyéb téren elért megvalósításokban, alkotásokban bővelkedő, ősi és értékes nemzet vagyunk. Jóval többet kell ezekkel foglalkoznunk, mint ezt eddig a közelmúltban tettük. Nagyon fontos ismernünk ezeket az eseményeket, tényeket, mert büszkeséget, önbecsülést adnak nekünk, tartást, erőt meríthetünk ezekből, és nagyon nagy szükségünk van erre. Ma inkább mint valaha.”

Fábián István történelem szakos marosvásárhelyi egyetemi tanár, a rendezvény vendégelőadója elmondta, hogy a magyar nemzet fennmaradása nemzetünk sok-sok hősének köszönhető. Ezek közül is egyik kiemelkedő hős volt Hunyadi János. Az előadó ismertette Hunyadi katonai pályafutását, csatamezőkön elért sikereinek sokaságát és a nándorfehérvári csatát megelőző és azzal összefüggő események sorozatát, majd rátért magára a nándorfehérvári ütközetre, a 95 %-ban magyarokból álló hadunk emberfeletti küzdelmére, melyben a mieink - a keresztény Nyugat-Európától is teljesen magukra hagyatva – minden emberi számítás ellenére felül tudtak kerekedni az ellenségen. A továbbiakban elemezte a magyar diadal következményeit, kihatásait, jelentőségét. Kiemelte, hogy Hunyadi nemcsak a törököket győzte le, verte vissza, hanem legyőzte a fásultságot, a hitetlenséget, a széthúzást is. A jelenben is ennek hatalmas feladata tornyosul előttünk, s e feladat még nehezebb, hiszen az ellenfél láthatatlan, nem feltétlenül testi fegyverekkel rohan ránk, hanem áldemokratikus lepelbe bújik. Az ellenség pedig bennünk is van: a közömbösség, az értéktelenség, az apátia, a depresszió, a gyávaság, a kényelmesség. Egy a magyar nemzethez intézett felhívással zárta előadását Fábián István:
,,Legyen bátorságunk a történelemhez, legyen bátorságunk az igazsághoz, legyen bátorságunk önmagunkhoz. Isten adja segítségét, Isten adjon erőt!”

Az előadás résztvevőinek élénk érdeklődését és a magyar ember sikerélményekre való éhségét bizonyítja az előadás után az előadóhoz intézett rengeteg kérdésük és a csata vázlatának, a csata főszereplőinek és a csata festményeken megörökített egyes jeleneteinek fényképmásolatából készült, egy tablón elhelyezett képösszeállítás előtt való hosszas elidőzésük is.

A rendezvény hagyományosan a feltámadás gondolatával zárult. A feltámadás gondolata egy elnyomásban, rabigában sínylődő nemzet napirendjéről SOHA le nem kerülhet, mint a HVIM szónoka is mondta, s akinek kérésére a megjelentek a vármegyésekkel együtt mondták el a Magyar hitvallás első szakaszát.