Mégiscsak engedélyezték Csíkszeredában a Budaházy Gyuri és a többi csonka-magyarországi politikai fogoly melletti szimpátiatüntetést. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csíkszeredai tagszervezete által szervezett tüntetésre a városi önkormányzathoz beadott kérelmet Ráduly Róbert jóváhagyta. A rendőrség és a csendőrség illetékesei ugyan nem egyeztek bele, ám ennek ellenére a csíkszeredai polgármester kiállásának köszönhetően mégis megtarthatták a Magyar Köztársaság Nagykövetsége előtt tervezett tüntetésünket a székelyföldi vármegyések.

Az időjárás is a székely nemzeti ellenállókkal tartott, és a karhatalmi szervek sem gördítettek akadályt a tüntetés lebonyolítása elé. A budapesti tüntetések képéhez tartozó nehéz vértezetű cionista rend őreihez hasonlókkal - akikkel már volt "szerencséje" testközelből megismerkednie a székely vármegyések egyike-másikának - sem éktelenkedtek a téren, s a helyi karhatalom képviselőinek felfedezéséhez jól körül kellett tekergetnie a nyakát annak, aki kíváncsi volt rájuk.
A Székelyföld minden szegletéből érkező vármegyések rendezvényére kíváncsi sajtósok már a nagykövetség előtti téren várakoztak, mire az Árpád-sávos, székely és HVIM-zászlósok serege megérkezett a helyszínre. A román anyanyelvű sajtósoknak is ismerniük kellett a magyar nyelvet ahhoz, hogy a vármegyéseknek kérdéseket tudjanak feltenni, és ez így van rendjén. Ha magyar embert szólít meg valaki és magyar ember dolgairól érdeklődik, akkor nemcsak illik, hanem érdeke is beszélnie a megszólított anyanyelvét az illetőnek, főleg ha ezzel keresi kenyerét. A rendezvényen a csíkszeredai vármegyéseken kívül jelen voltak a baróti, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, szentegyházai, székelyudvarhelyi és szovátai tagszervezet képviselői is, de a napokban az aljas és szolgai módon a háttérhatalom megrendelésére a Magyar Köztársaság bírósága által feloszlatott Magyar Gárda egy egyenruhás gárdistája is.
A szimpátiatüntetés Tóth Bálint bevezető beszédével kezdődött. Beszédében a résztvevők köszönetét fejezte ki a városi vezetésnek a vármegyések tüntetéséhez való kedvező viszonyulásához, mely viszonyulás milyensége azonban köszönő viszonyban sem volt a csíkszeredai nagykövetség dolgozóinak viszonyulásával. Mint mondotta Bálint, "... a jelenlegi politikai hatalomnak az emberei, akiknek képviselői ebben az épületben dolgoznak a struccpolitikát alkalmazták velünk szemben..." Bizony a nagykövetség nemcsak a tiltakozó levelet nem vette át a vármegyés tüntetőktől, hanem még arra sem méltatta az eseményt, hogy aznap nyitva tartsa az épületet. A Magyar Hiszekegy közös elmondásával folytatódott a tüntetés, majd a házigazda csíkiaktól Csibi Barna szólalt fel, kiemelve a nemzetünk egységét. "...ahogy Budaházy Gyuri Erdélyben itthon van, mi székelyek, erdélyiek is otthon vagyunk csonkahonban, ahogy ezek a csíki hegyek a Gyuri hegyei is, úgy az alföld a mi pusztánk is." Barna utalt arra is beszédében, hogy a tömeggyilkos Avran Iancu szobraival tele van Erdély. Fegyvertelen és védtelen magyar gyermekek, asszonyok és aggastyánok ezreinek a lemészárlása fűződik nevéhez, de őt mégis nemzeti hősként ünneplik a románok. Mégis azt a Budaházyt nevezik terroristának, aki igazi hazafi, senkinek nem ártott, mégis rács mögött tartják, pedig ő az igazi nemzeti hős. Szabadságot Budaházynak! – Szabadságot a hazafiaknak! – skandálták beszéde után a tüntetők, majd Waum Péter, székelyudvarhelyi elnök szólalt fel. Elmondta, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló sajtó Budaházyt terroristaként emlegeti abbéli igyekezetében, hogy a magyar nemzeti ellenállás egyik vezéregyéniségét lejárassa, holott amíg a törvényszéki eljárás során be nem bizonyítják valakinek a bűnösségét, addig ártatlannak minősül. Az a vád pedig, miszerint felbujtott, terrorcselekmények elkövetésére buzdított volna, nagyon törékeny, hiszen a bíróságnak nem az esetleges szándék, hanem a konkrét cselekedet fölött kell bíráskodnia. Amit Gyuri ellen tesz a hatalom, az kísértetiesen hasonlít a kommunista rendszer koncepciós pereihez, s mint mondta Péter: "Ha belegondolunk, nincs amiért csodálkoznunk, a történtek miatt, hiszen tudjuk, hogy Magyarországon jelenleg még a trianoni országcsonkításért nagyban felelős Károlyi Mihály, és az áruló Kádár János szellemi utódai vannak hatalmon, akik félnek a néptől, a nemzeti összefogástól." Végül Szabó Nándor, marosvásárhelyi elnök olvasta fel a székelyföldi HVIM tagszervezetek tiltakozó levelét. E levélben, amelyet a nagykövetségnek szándékozott átadni, de mint már említettem nem volt kinek, a vármegyések tiltakoznak a hatalmi önkény, a szükségtelen és aránytalan karhatalmi intézkedések ellen, a politikai rendőrség és a csonkahoni magyarüldözések ellen, és követelik a politikai foglyoknak az amnesztiát, azonnali szabadon bocsátásukat és az erkölcsi és anyagi jóvátételt.
A Nemzeti Imánk és a Székely Himnusz eléneklése után a tüntetés véget ért A tüntetők a Szabadságot a politikai foglyoknak! – Szabadságot Budaházynak! feliratú táblát a nagykövetség kertkapujának bejáratához kötözték, hogy ez fogadja majd a hivatal munkatársait, ha azok majd erre járnak jobb dolguk híján.

Osváth Attila
Marosvásárhely