Február 12-én a marosvásárhelyi vármegyések is megemlékeztek a budai kitörés magyar és német hőseiről. Délután egy órakor gyűltek össze a közel négyszáz éves marosvásárhelyi református temetőben a II. világháborús hősök emlékművénél.

Nagy úr a közöny, a tudatlanság és kényelem a Maros menti tájakon is manapság, ami rányomta a bélyegét erre a megemlékezésre, ha a résztvevők létszámát tekintjük, de ezen írásnak nem célja most azok okaira kitérni. Örvendetes viszont, hogy a nagy hó, és hideg, a nehéz útviszonyok és mostoha időjárás ellenére mégis voltak olyan megemlékezni kívánók is, akik más településről érkeztek, nem is közelről, bizonyítva, hogy a hősök emlékezete és a közösségi élmény fontosabb számukra holmi kényelmi szempontoknál.

A HVIM marosvásárhelyi elnöke, Szabó Nándor üdvözölte a megjelenteket és megköszönte eljövetelüket. A megemlékezésen elhangzó beszédek sorát Osváth Attila helyi alelnök nyitotta meg, méltatva a Budapest védelmében résztvevő magyar és német katonák és polgári lakosság önfeláldozó ellenállását és kitartását, majd kiemelve a megadás helyett a kitörést választó hősöket, akik legyőzve magukban a feltétlen élni akarás ösztönét megvédték a katona és a haza becsületét. Őt Kisgyörgy Levente, helyi alapító tag követte Zagyva György Gyula, a HVIM országos tiszteletbeli elnöke, A Becsület napja című írásának felolvasásával .

A beszédek és a szavalat elhangzása után a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, megkoszorúzták a világháborús hősök emlékművét, majd átvonultak a Somos-tető aljában fekvő városi temetőbe, ahol 103 német katona nyugszik. Az itt nyugvó német katonákról említtessék meg legalább a következő: A környékbeli harcokban megsebesülteket Marosvásárhelyre hozták, egy a német hadsereg által felállított katonakórházba s akik nem élték túl sérüléseiket, azokat a somos-tetői, akkor öngyilkosok számára fenntartott temetőbe helyezték örök nyugalomra német katonai gyászszertartás kíséretében.

A német hősök síremlékénél, miután a résztvevők a sorokban és oszlopokban elhelyezett több tucat márvány névtáblát megtisztították a vastag hórétegtől, Szabó Nándor felolvasta Józsa Béla, Harc az utolsó töltényig című írását a várbeli kitörés napjáról, majd a résztvevők elhelyezték a HVIM Marosvásárhelyi Tagszervezete német és magyar nemzetiszínű szalaggal ellátott koszorúját, a rendezvény zárásaként pedig elénekelték a német himnuszt, természetesen a hajdani szöveggel.