Sorsunk a kezünkben van
hangzott el tegnap este azon megemlékezésen, amelyet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csíkszeredai szervezete szervezett az aradi vértanúk emlékére.
Az emlékük előtt fejet hajtó csíkiak az 1956-os téren gyülekeztek, majd a Gloria Victis szobortól némán, kezükben fáklyákkal vonultak a Gál Sándor szoborig, ahol közel 200 ember vett részt, köztük a kézdivásárhelyi vármegyések is!

Nem felejtő magyarokat vártak a tegnap este, az aradi vértanúk emlékezésének szentelt megemlékezésre, és szép számban össze is gyűltek az emlékező csíkszeredaiak. “A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját” -Leiningen-Westerburg Károly ezen szavaival indította megemlékező beszédét Tóth Bálint, a szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik tagja, de mint folytatta „160 év eltelt és még nem eszmélt fel a világ és benne a magyar nemzet, pedig ezen 160 év adott nekünk gúnyhatárokat, hóhérokat és vörös igát”. Az ifjú szónok egyben kijelentette, az aradi 13-ak készen voltak a halálra, a kérdés csupán az, a jelenkor magyarjai készek lennének-e meghalni a hazáért. „Sorsunk a kezünkben van” - lelkesítette a jelenlevőket a fiatalember.

Veress Dávid, az aradi Golgotán kivégzett vértanúk emlékét idézte fel. „Ma nem csak emlékezünk, hanem tanulunk, erősödünk, vállalnunk és fogadnunk kell. (…) Ezen a méltó gyásznapon meg kell fogadnunk, hogy a méltó megemlékezésen túl tanulunk, erősödünk, rendíthetetlenül vállaljuk a küzdelmet, azt az életformát, amely a székely magyarnak méltóságot és szabadságot, Székelyföldnek önkormányzást, területi autonómiát fog jelenteni. Ezért segítsen, bátorítson minket az égi 13 aradi vértanú” -emelte ki Veress Dávid. Az ünnepi szónokok sorát Szatmári Ingrid református lelkésznő zárta, aki a nemzeti gyásznapként emlegetett október hatodikán arra buzdított, hogy ünnepeljünk. „Amikor megidézzük az aradi vértanúkat nemcsak a veszteségre kell gondolnunk, a halottainkra, vesztett csatáinkra, hanem egyúttal ünnepelnünk kell ezen nagyszerű tábornokok méltóságát, nemességét, bátorságát, hűségüket nemzetük iránt, szeretetüket a magyar haza iránt, azt a méltóságot, amellyel a bitófa alatt megálltak” -hangsúlyozta ki a lelkésznő. A tegnap késő esti megemlékezést szavalatok tették ünnepélyesebbé, majd a megemlékezés koszorúit, virágcsokrait helyezték el a jelenlevők a Gál Sándor szobor talapzatánál.