Székesfehérvárott látta meg a napvilágot 1989. szeptember 20-án. Jelenleg is a városban él római katolikus családjával. Német nyelvi specialitású gimnáziumban tanul, később szeretne továbbtanulni.

Apai ágon nemesi-katonatiszti családból származik, így számára mindig is természetes volt a jobboldali elkötelezettség, a konzervativizmus és a hazaszeretet. Ősei között legfőképp katonatisztek, hivatalnokok, illetve jogászok találhatók. Családjának Kóny község környékén elterülő birtokait a kommunista rezsim államosította, nyugállományú vezérezredes dédapját egy tatabányai bányászlakásba száműzte.

Nagyapja többévi fáradhatatlan munkája nyomán családja 2002-ben visszakapta a „kónyi” előnevet, amelyet Domonkos azóta is büszkén visel.

Örömmel emlékszik vissza Kónyban tett látogatásaira, melyek alakalmával a még élő, hajdan családjánál szolgált idős emberek tisztelet-, és szeretetteljes visszaemlékezései alapján teljesebb képet alkothat egy igazi jobboldali, konzervatív család mindennapjairól, a saját őseiről.

Anyai nagyapja a székelyföldi Gyergyóalfaluból származott, így élénk kapcsolat fűzi Erdély életéhez, népeihez. Mára szinte minden rokona áttelepült csonka-Magyarországra.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal 2004-ben került kapcsolatba. 2005. február 14-én alakította meg néhány régi barátjával a Fejér vármegyei tagszervezetet. Azóta a Mozgalom két példaképet is adott számára, akik jelentős hatással voltak (vannak) világnézetére, jobboldaliságára.

A 2006. július 7-8-9.-én Szegeden megrendezett vezetőségi ülésen került be az újjá alakuló Elnökségbe. Azóta, ha lehet, még nagyobb lendülettel és elszántsággal dolgozik, és igyekszik ezt a lelkesedést otthon is átadni társainak. Eddigi élete egyik legnagyobb pillanatának tartja, mikor Versailles-ban, a Trianon Palotában megrendezett tüntetésen Durai Miklós köszöntő sorait ő tolmácsolhatta a megjelenteknek.